http://nagydoki.npage.de

Dr. Nagy Antal - Krasznabélteki hagyományok, történetek, játékok

 

 SÁJBÁZÁS.

 

                                                                                                                                                           


                         Sándrán láttam ezt a játékot 1965-66-ban, amikor ott egy évig tanitóskodtam . Akkor télen lőtte agyon sörétespuskával a szokondi Veres Guszti a szintén szokondi, de Sándrán tanitó Steinbinder Veront a kolléganőnket.
Azt mondják Szokondon, Szakaszon s biztos más sváb helységekben is Sájbáztak. Bélteken nem emlékszem ilyesmire, de lehet valamikor ott is szokás volt  . Funkensuntag-nak nevezték azt a Gyertyaszentelő utáni vasárnapot amikor lezajlott a játék .
Soros legények kiváltsága volt , ők voltak a főszervezők . Egész héten készitették a megfelelő vastag fakorongokat, kifúrták a közepét mindegyiknek, felpántlikázott lovasszekerekkel végig mentek a falun, jelképesen tüzelőanyagot gyűjtöttek, meghívták a falu apraját nagyját a sájbázásra . A településen kívül egy alkalmas dombon máglyát raktak és sötétedés után azt megyújtották. A máglyában benne voltak a fakorongok, melyek nem égtek el mert arra vigyáztak, csak megtüzesítették őket .Szokás volt, hogy a máglyát a legidősebb vénkisasszony gyújtsa meg . Ki is gunyolták később ,egy sájba erejéig, de ő ezen csak mosolygott. A tűztől pár méterre egy ferdén felszerelt széles deszkát állítottak fel, az volt a kilövő állás. Amikor a sájbák izzásba jöttek elkezdődhetett a látványosság . Egy hosszú, vastagabb, de hajlékony faág kihegyezett végére szúrták a sájbát , rigmust mondtak s nekicsapták a ferde deszkának. Igy az izzó, lángoló korong szikrázva a magasba repült, majd földet érve világítva gurult le a domboldalon. Minden korong valakiért repült. A legelső a falu előljárójé volt s a leggyakorlottabb legények repítették rigmusos szövegekkel dicsérve az előljárót. ( Schieben,Schieben, aus und ein,dia Schieb soll dem Herren Richter sein ! )  Nagy, elégedetlen  moraj hangzott, ha nem sikerült megfelelően elhajtani a korongot s az a rámpa mellé leesett (ismétlés nem volt lehetséges ). Az előljárók korongjai után a falu fiataljait kiáltották ki, pár szerint. ( Scheibi,Scheibi i wiam soll dia Scheib sei ? Dia Scheib soll sei is Anton Deresch und Maria Kaizer ! )Nagyon jól tudták a kikiáltók ki kinek udvarol s néven szólítva a szerelmes párt, sok boldogságot,szerencsét kívántak nekik mielőtt a sájbát elrepítették volna. Nem volt ritka, hogy a faluban történt rosz,vagy elitélendő dolog,esemény is sájbát kapott. Úgy hulljon rá a feledés fátyla mint ahogy e korong elvillan-mondták . Megdorgálták a vénkisasszonyokat s a részeges vénlegényeket, a lusta, hanyag gazdákat .Amikor a sájbák elfogytak,megvárták amig a máglya elég,a parazsat vizzel eloltották,a tűz helyét gondosan elföldelték, nehogy a falu meggyúljon, aztán elmentek a pincesorra,ahol reggelig mulattak .

 

Dr. Nagy Antal, 2009.04.06

 

 

Szatmári sváb hagyományok

Nach oben