http://nagydoki.npage.de

Dr. Nagy Antal - Krasznabélteki hagyományok, történetek, játékok

 

JUSTI NÉNI .

                                                       

 

 

Hajlotthátú, töpörödött anyóka volt a krasznabélteki Bicsi Jusztina . Állandóan fekete ruhában és fekete hárászkendőben járt-kelt a faluban, mindenhol ott volt, egyesek szerint két vagy több helyen is egyszerre. Minden érdekelte. Naftalinszag lengte körül bármerre járt s a nagy hárászkendő alkotta szabálytalan sokszögből marcona sápadt arc, hideg apró szürkéskék szem, feketés összeérő szemöldök, horgas orr s jobboldalt egy éktelenkedő bibircsók ötlött a szemlélődő szemébe . Ha figyelmesebben megnéztük volna,észrevettük volna,hogy még bajusz is serken az orra alatt. Azt mesélték róla, hogy fiatal korában  nagy hárpia volt, három férjet is "elfogyasztott "amig megöregedett . Még azt is mondták a faluban, hogy az ördöggel cimborált, mert csak szólnia kellett a seprűnek s az sepregetni kezdett csak úgy magára, a vedér pedig jelszóra repült s hozta a vizet a kútról, a fakanál pedig magától keverte a rántást.

Sokan azt hitték róla, hogy boszorkány. Bencze Miklós ( aki pedig szavahihető ember, ha szőlőkerülő) azt mesélte róla, hogy látta az egyik éjjel a Nahbilban több fiatal boszorkánnyal seprűn lovagolni a szőlősorok között. A Tevili árkon jöttek fel egymásután repülve, s az akácosban leszálltak egy tisztásra . Ott gyűltek össze koromsötét éjszakákon. Ő megleste s fel is ismerte őket , nevüket is megmondaná csak fél, hogy nehogy megint megtapossák, megcsípkedjék, melleit megszopkodják, mint akkor éjjel amikor túl közel férkőzött a találkahelyükhöz . Eskűszik, hogy egy hétig is nyomta az ágyat amikor az a sok boszorka keresztül ment rajta . Úgy megtaposták, megdöngették, hogy tenyérnyi kék foltok voltak az egész testén, s nem emlékezett rá, hogyan került az akácosból a pincesorra. Ott tért magához, csupa sárosan, fázott s fájt minden csontja, alig bírt hazavánszorogni. Halványan pislákolt még benne az a tudat, hogy megeskették, ne árulja el kik a boszorkányok a faluban, mert visszatérnek s kitapossák a beleit, hátrakötik a sarkát. Jobb ha nem mond semmit, mert csak baja lesz belőle s megüti a bokáját .Hallgatott is mint a csuka .

               Justi nénivel senki nem mert szóbaelegyedni és még az útjából is kitértek az emberek ha látták, hogy lehajtott fejjel, görbebotjára támaszkodva , feketébe öltözve, jön az úton. Érdekes módon nagyon vallásos asszony volt. A templomban mindig az első padban ült, Ludescher kántortanitóval majdnem egyvonalban a bal odalon. Ludeschernek külön kispadja volt a jobboldali padsorok előtt, onnan régulázta egy vesszővel a lócákon előtte ülő s a mise alatt rendetlenkedő fiúgyerekeket. Juszti néni gyakran gyónt és áldozott, de ezzel  is csak megerősitette a gyanút a boszorkány mivoltáról.  Igaz, hogy  már sem a seprű sem a vedér nem engedelmeskedett neki, de a tehenektől még most is el tudta venni a tejet. Szomszédja Halmágyi Jani megesküszik rá, hogy őkelmét látta a múlt ősszel az istállójában varangyos béka képében s akkor rá is húzott a szíjostorral a rusnya állatra, de az eltünt egy patkánylyukban. Eleget kereste a viharlámpással, még az ólat is majdnem felgyújtotta . A látogatás óta beteg a tehene s alig ad egy kis tejet a zsajtár fenekibe, ami főzéskor össze is megy . Bóler Feri meg is leste egyik éjjel teliholdkor a vénasszonyt amint feji a kapulábat . Kétszer is serényen fordult a zsajtárral s mind a kétszer teletöltve vitte be a házba . Bicsiéknél mindig volt, tej, tejfel, túró és vaj eladó . Amikor valaki tejért ment hozzájuk, mindig bele szórt az edényébe egy pár kristály konyhasót, valamit mormogott is hozzá s ezt azért, nehogy elapadjon a teje a teheneinek .

Halmágyi Jani azt mesélte a pincében, hogy a múltkor amikor ostorral rávágott a varangyos békára, a szomszédasszonya Justi néni, sokáig nyomta az ágyat. Meg is kérdezte Goldglanz doktort a körorvost, akivel bizalmas viszonyban volt, mert a fáját ő szokta felvágni, behordani, mi lelte a vén boszorkányt ?

Ebben a házban lakott Goldglanz ( Aranyragyogása) doktor. Hájm Pál féle ház . Mögötte volt a Heim féle Textilgyár.

Heim Pál majd Goldglancz doktor háza, majd kollektiviroda .

Az orvos csak hümmögött, hogy valami csík van a hátán, zoosterje van . Na több se kellett Halmágyi Janinak : Úgye mondtam,hogy hozzávertem az ostorral, oszt az látszik a hátán, a zostor. Biztos a vénasszony volt az a varangy az istállóban, azért ment, hogy elrontsa a tejet a tehenétől, mert azóta nem is bornyúzott többet ,oda is adta a minap a Konkárnak a húskotába.

A fiatal Pink Pista is esküszik rá, hogy csak az apjáékhoz akart átmenni este a kertek alatt, s valami lámpás, ami mindig előtte haladt, kényszerítette, hogy kövesse egész éjjel. Ment árkon bokron keresztül mintegy kikapcsolódva a valóságból s virradatkor holt fáradtan, csapzottan Gyöngy( szomszédfalu ) határában tért magához. A lámpás meg a hordozója nyomtalanul eltünt . Az is Juszti néni lehetett, mert az éjjeliőr látta akkor este lámpással menni valahova.

Telt-múlt az idő . Egyszer csak hivták a papot feladni az utolsó kenetet, mert Juszti néni halálán volt. Össze is gyűltek a feketeruhás vénasszonyok a háznál akár egy csapat varjú  s virrasztottak szorgalmasan és éberen a haldokló mellett. Egyre csak azt lesték mikor száll már ki a lélek belőle. Igaz lesz e vajon, hogy boszorkány volt Juszti néni, az ördög cimborája és akivel cinkoskodott annakidején, most elviszi a pokolba ? Kiváncsi éber szemekkel lesték minden leheletét hajnalig, de semmi különös nem történt, csak egy bagoly huhogott valamelyik kéményben. Aztán amikor a kakas kukorékolt Justi néni egy mélyet lélegzett, elfintorította a száját mint aki vadalmába harapott s többet nem mozdult. Jobblétre szenderült akár egy közönséges földi halandó. Vajon nem is volt boszorkány ? Ki tud erre válaszolni most már ?

         - Ide tartozik, hogy a béltekiek szigorúan őrzik halottaikat három nap s három éjel, mert egyszer megtörtént,hogy magára hagyták a hullát a koporsóban az első házban s elmentek aludni . Reggel amikor felébredtek a halott eltűnt a koporsóból s az üresen tátongott. Nosza lett nagy riadalom. Tűvé tették a házat s a környékét, végül a halott ráesett egy a szemfedelet a szoba sarkából elvevő halottkeresőre , oda dugták el.( Persze a halott nem saját maga bujócskázott a háziakkal, hanem valami későnjáró, tréfaszerető virrasztó rendezte meg a jelenetet.)

    A halott lelki üdvéért legrövidebb időn belül szentmisét mondattak, nehogy a lelke visszatérjen s kisértsen . Egyszer anyám is megjárta a kisértettel, mert " AZ "  több éjjelen át randalírozott s verte a konyhaablakunkat . Még a régi házban laktunk s  minden éjjel dörömbölésre ébredtünk . Tűvé téve a környéket sehogy sem tudtunk rájönni a zaj okára. Már éppen misét mondatni igyekezett volna anyám a frissen meghalt Nagy Pista nagybátyám s keresztapám lelki üdvéért , amikor észrevette a konyhaablakon a karmolásokat, de belülről. Akkor döbbent rá, hogy az aratáskor megfogott s a konyhában a használatlan kandallóban üregi nyúlként élő nyúlfiú , hatalmas baknyúllá nevelkedett. Ő dobolt majd minden éjjel a konyhaablakon, ki akarván törni, a frászt is beléverve a pihenő családba . Apám aztán lengőajtót szerelt a kandaló nyílására, így a nyúl nem tudott visszamenekülni. Hatalmas állat volt. Levágva is vagy öt kilót nyomott . Jól tartottuk, de nem csak káposztalevéllel .

       Olyan is történt Bélteken, hogy az igen öreg nagymama pont az unokája lakadalmának előestéjén hunyt el. Mivel minden beteg, s öreg embernek megvolt a saját vacka , a saját szobája , azt egyszerűen bezárták, a halottat csak a lakodalom lefolyása után jelentették be a hatóságoknak.

         Saját hiedelmei, kisértetei és gnómjai voltak a régi béltekieknek is . A kisgyerekeket, hogy ne essenek a kútba a Brunnenmeterli-vel ijjesztgették. Az egy rosz manó volt, mely behúzta a kútba belehajló gyereket, vagy embert . Még most is félek a kútba belenézni. Később egy  a kútból kimerített élő szalamandrában azonosítottam a rémet , mert a körülállók azt mondták e különös és ritkán látott gyíkfajtára, hogy ez a Brunnenmeterli . Tudták is ők mit vernek agyon !

         Sokat ijesztgették a gyerekeket a Wasserhas-zal, mely este támadott. Sötétedés után a gyereknek a házban s az ágyban a helye, mondta nagyapám, mert másképpen elviszi a Wasserhas . Nem tudom miféle szerzet lehetett a WIESILI mely a hidak alatt lakott s oda húzta volna be a védtelen kisgyerekeket. Nágel Matyi elsőgyónó s elsőáldozó is Wasserhaz-nak nézte a gyontató székben gubbasztó, szemüveges Brunner plébánost és ijedtében elszaladt, a pap  meg úgy ingestől, stólástól utána . Gyere vissza kisfiam, ne félj tőlem !, bátoritó szavakra Matyi megfordult és tágra meredt szemekkel adott helyet csodálkozásának : Hát mada azs tistelendő úr ? . Azst hittem, hogy a Wasserhas ! Persze ha ennyitől a gyerek még nem ijedt volna meg, akkor még mindig ott volt a rettenetes SCHLETILI vagy SCHRETTILI, mely minden sötétebb zúgban, vagy akár a mezőn, erdőn leste és elrabolta a kisgyerekeket. Amikor már nagyobbak lettünk s megmosolyogtuk ezeket a rémeket akkor valami félelmetesebb, toronylakótól kellett volna félni a RÉZFASZÚ BAGOLY-tól . Ekkor már ismertem a Fa Szút s annak különböző fajtáit, melyet majd egy rendhagyó rovartan órán le fogok írni . Tény az, hogy akkoriban nem tünt el nyomtalanul annyi kiskorú mint manapság . Nem mert eltünni !

         Betegség vagy rontás ellen nagyon gyakori volt annakidején a ráolvasás, piros masni használata, a szén avagy parázs oltása, de a legtetszetősebb az ólomöntés volt . Egyszer nekem is öntöttek ólmot, mert állítólag félrebeszéltem álmomban . Az ákosi utcán Czerlauék környékén ,Schrádiék lakott  egy javasasszony, nevére már nem emlékszem, de az azonnal odajött és ólmot öntött nekem . Na nem a fülembe , hanem egy csupor szenteltvízbe. Szentelt gyertya fölött egy evőkanálban megolvasztotta az ólmot s aztán beledobta  a hideg szenteltvízbe, ahol az szeszélyes alakzatban megszilárdult. ( A szenteltvízet a pap minden Vízkeresztkor külön ceremónia keretében készítette el s a hívek üvegekbe vitték haza s íme mire használták)  Lizi néni ( azt hiszem így hívták ) figyelmesen megvizsgálta a kiöntött ólomdarabot és azt silabizálta ki , hogy azon látszik amint három gyerek valahova mászik. Nosza fel is verték álmából a bátyámat, Lőrincet hogy megint hova mászatták a gyereket,mármint engem. Egyszer  a házereszből ugrottam le a kert frissen ásott földjére a nagyobbak biztatására s ezt Mucuka Marci meglátta, beköpte s a bátyám nagyon kikapott. Lőrinc bátyám kibökte, hogy bizony mi a tegnap a templomtoronyban jártunk Buntyi Janival a roszcsont unokabátyámmal . Felmásztunk a néhol hiányos deszkalétrákon a harangokig, ahol engem magamra hagytak s a vasrúdon felkúsztak a kislyukakhoz, mert onnan szép a kilátás, és lehetett galambtojást szedni. Vártam egy darabig a félhomályban, de nem jöttek vissza s még a toronyóra is rázendített, amire megrettentem egy kicsit mivel először voltam a harangoknál s nem hittem volna, hogy akkora zajt csapnak . Le is másztam a létrákon és kiszaladtam az udvarra. Nagy későre a bátyáim is lejöttek s letaknyosoztak, megnyakleveseztek, hogy miért jöttem le nélkülük egyedül . Nos, hogy Lizi néni  miként olvasta ki abból az alaktalan ólomöntetből merre jártunk azt még a mai napig sem sejtem . Máskor anyám, ha betegek voltunk, saját maga szenet oltott, kilenc parazsat vett ki szerre a kályhából és fordítva számolva beledobta  őket egy csupor szenteltvízbe, miatyánkot mormolva. Megkente ezzel a vízzel a kezeim ,lábaim a homlokom meg a szívem táját, mindenhova kis kereszteket rajzolva s innom is kellett ebből  a folyadékból. Szerinte szemmel verés ellen s más rontások ellen  is igen eredményes volt ez a praktika.

Azért nagyon titokzatos dolog az EZOTERIKA .  Az előző életemben valami madár kellett legyek,vagy valami madár lelke is belémköltözött, mert sokszor repülök álmomban, de mindig nagyon félek a magasfeszültségtől. Leirom egy ilyen álmom tartalmát: Azt álmodtam, hogy meghaltam ! Belekerültem egy hosszú várakozó embersorba ( ebédvárás a menzán és a szocializmus idején a sorbanállásból volt részem elég ) . Még itt is sorba kell állni gondoltam, mert a társaim mind zombik voltak és egy szót sem szóltak . Nem érzékeltem az időt amig egy szűk, magasfalú szekérúton s egy nagy hegyen kiértünk egy fennsíkra, egy olyan négy méter magas falhoz.  ( Hasonló  út van Nagybaconban a Háromfához menendő) . A fal felső részének a közepén egy villanydózis nagyságú elektronikus keretben gyorsan forogtak a számok . Amikor a szám megállott akkor a fal előtt álló emberlény sugár alakban eltünt abban az órában . ( Sok scifi filmet láttam ? ) Ezt elnéztem egy darabig s biztosan elunhattam magam, mert kiálltam a sorból és felmásztam egy széles betonpárkányra mely a közelben volt . Alattam egy nagy, rétekkel s virágokkal teli völgy lett láthatóvá, mely magas hegyekkel volt körbevéve . Mintha a Szent Anna tó felé vezető úton lettem volna ott fennt a kilátónál .A Szent Anna tó környékén . Eszembe jútott, hogy tudok repülni . Otthagytam a végitéletet s a zombikat, leugrottam a betonpárkányról és kényelmes karcsapásokkal elrepültem . Még azt is éreztem, hogy süvít a szél az arcomba. A levegőből még visszanéztem a várakozók hosszú sorára, akik az árokszerű völgyben haladtak lassan előre a fal felé . Nem mertem magasan repülni,mert féltem a magasfeszültség hármas vezetékeitől,melyek állandóan

a fejem fölé kerültek . Amikor leszálltam, a néhai krasznabélteki nagyapám nagykertjén találtam magam, ahol ott voltak a már meghalt szüleim, de nem szóltak semmit . Apám egy láncos kutyának a pórázát tartotta s néha megforgatta a kutyát a levegőben . A kert végében a még most is élő öcsém lószekérrel vágtatott keresztül, habár neki sohasem volt se lova, se szekere . Emlékszem egy másik álmomra is, melyben mintha Marosvásárhelyről repültem volna Brassó felé mindig az országút fölött . ( Biciklivel megtettem a távot többször is , de repülni könnyebb volt ) Egyszerre az út nagyot került s egy folyón ( Maros ?) átivelő hídon folytatódott . Mondom én magamban , minek kerüljek akkorát, átrepülök a folyó fölött s a réten keresztül rövidítek.Alattam látszott a fodrozódó folyó vize s a partmeni fák s bokrok . Mire visszaértem az út fölé, eleredt az eső és alig tudtam leszállni, mert a következő falu végén ott volt a magasfeszültségi vonal rettegett három húzalja.   Valahogy besirültem egy kapu felett és egy lakodalom kellős közepén találtam magam.                  Volt úgy, hogy azt álmodtam felmásztam a bélteki torony úgynevezett kislyukaihoz . Csak oldalt fordulva lehet onnan kinézni .Én is így tettem, de kicsúsztam az ablakon és zuhanni kezdtem . Hamarosan eszembe jútott, hogy tudok repülni . Kitártam karjaimat és néhány karcsapással nem csak leszálltam, hanem haza is repültem a gyöngyi utcába . Többször egy nagy teremben gyakoroltam repülési tudományomat a lent szórakozó, füstölő emberek felett, faltól falig mint egy bezárt madár és  sóvárogtam, hogy csak kerüljek ki innen mert majd megmutatom én a szabadban hogyan tudok repülni, csak ne lennének azok a fránya magasfeszültségi drótok !                                               Egyszer aztán sikerült igen magasra repülnöm . A Földfelszin elsötétedett és csak valami pislákoló villanyfények sejtették, merre kellene leszállni . Fázni kezdtem és közelítettem a házunk felé. Ijjedten lavíroztam a levegőben , kémlelve a sötétben vajon merre vannak a magasfeszültség drótjai . Ezen igyekezetemben felébredtem s rájöttem a fázás okára . A takarót lerúgtam magamról és csak pizsamában feküdtem az ágyon . Nagyon sokszor emelkedtem még a magasba anélkül, hogy a magasfeszültségtől féltem volna .

Vannak szorongástkeltő és visszatérő kellemetlen hatású álmaim is melyek néha riadt felébredésben végződnek . Álmomban egy bloklakás hátsó fertályában a lépcsőkön egy sötét pincébe kerülök ( már a lépcsőfokokat is ismerem s megszámoltam, hogy tizenegy van) onnan egy szűkjáratú, kacskaringós, sötét járaton kell kússzak és félelem tölt el nehogy beszoruljak a járatba. Van, hogy fejem fölött kis lyukak jelennek meg melyen a fény behatol, de nekem követnem kell a járat kanyarulatait ha ki akarok jútni .Visszafordulni nem tudok, csak mindig előre.  Van, hogy visszaérek a már ismert lépcsőházba és boldog vagyok, de van, hogy beszorulok valamelyik kanyarban s ekkor ébredek meg ijjedten s örvendek, hogy csak állom volt csupán.

A Szent Anna tó . Tusnád fürdő .

Szent Anna tó és Tusnád .

 

     

Dr. Nagy Antal 1988.okt.03.

 

Szatmári sváb hagyományok

Nach oben