JUSTI NÉNI . ( boszorkányos mese )

                    Hajlott hátú, töpörödött anyóka volt a krasznabélteki Bicsi Jusztina .Állandóan fekete ruhában és fekete hárászkendőben járt-kelt a faluban, mindenhol ott volt, egyesek szerint két vagy több helyen is egyszerre. Minden érdekelte. Naftalinszag lengte körül bármerre járt s a nagy fekete hárászkendő alkotta szabálytalan sokszögből marcona sápadt arc, hideg apró szürkéskék szem, feketés összeérő szemöldök, horgas orr s jobboldalt egy éktelenkedő bibircsók ötlött a szemlélődő szemébe . Ha figyelmesebben megnéztük volna, észrevehettük volna, hogy még bajusz is serken az orra alatt. Azt mesélték róla, hogy fiatal korában  nagy hárpia volt, három férjet is "elfogyasztott " amíg megöregedett . Még azt is mondták a faluban róla, hogy az ördöggel cimborált, mert csak szólnia kellett a seprűnek s az sepregetni kezdett csak úgy magára, a veder pedig jelszóra repült és hozta a vizet a kútról, a fakanál meg magától keverte a rántást, amikor még ott lakott a szőlők alatt egy magányos házban.

Sokan azt hitték , hogy boszorkány. Bencze Miklós ( aki pedig szavahihető ember, ha szőlőkerülő) azt mesélte róla, hogy látta az egyik éjjel a Nahbilban több fiatal boszorkánnyal seprűn lovagolni a szőlősorok között. A Tevili árkon jöttek fel egymás után repülve és az akácosban leszálltak egy tisztásra . Ott gyűltek össze koromsötét éjszakákon. Ő egyszer megleste és fel is ismerte őket , nevüket is megmondaná csak fél, hogy nehogy megint megtapossák, megcsipkedjék, melleit megszopkodják, mint akkor éjjel amikor túl közel férkőzött a találkahelyükhöz . Esküszik, hogy egy hétig is nyomta az ágyat amikor az a sok boszorka keresztül ment rajta . Úgy megtaposták, megdöngették, hogy tenyérnyi kék foltok voltak az egész testén, és nem emlékezett rá, hogyan került az akácosból a pincesorra. Ott tért magához, csupa sárosan, fázott, fájt minden csontja, alig bírt hazavánszorogni. Halványan pislákolt még benne az a tudat, hogy megeskették, ne árulja el kik a boszorkányok a faluban, mert visszatérnek, elkapják és kitapossák a beleit, hátrakötik a sarkát. Jobb ha nem mond semmit, mert csak baja lesz belőle és megüti a bokáját .Hallgatott is mint a csuka !

               Justi nénivel senki sem mert szóba elegyedni és még az útjából is kitértek az emberek ha látták, hogy lehajtott fejjel, görbebotjára támaszkodva , feketébe öltözve, jön az úton. Érdekes módon nagyon vallásos asszony volt. A templomban mindig az első padban ült, Ludescher kántortanítóval majdnem egy vonalban a bal oldalon. Ludeschernek külön kispadja volt a jobboldali padsorok előtt, onnan regulázta egy vesszővel a lócákon előtte ülő s a mise alatt rendetlenkedő fiúgyerekeket. Justi néni gyakran gyónt és áldozott, de ezzel  is csak megerősítette a gyanút a boszorkány mivoltáról.  Igaz, hogy  már sem a seprű sem a veder nem engedelmeskedett neki, de a tehenektől még most is el tudta venni a tejet. Szomszédja Halmágyi Jani megesküszik rá, hogy őkelmét látta a múlt ősszel az istállójában varangyos béka képében és akkor rá is húzott a szíjostorral a rusnya állatra, de az eltűnt egy patkánylyukban. Eleget kereste a viharlámpással, még az ólat is majdnem felgyújtotta miatta. A látogatás óta beteg a tehene s alig ad egy kis tejet a zsajtár fenekébe, ami főzéskor össze is megy . Bóhler Feri meg is leste egyik éjjel teliholdkor a vénasszonyt amint feji a kapulábat . Kétszer is serényen fordult a zsajtárral és mind a kétszer teletöltve vitte be a házba . Bicsiéknél mindig volt, tej, tejfel, túró és vaj eladó . Amikor valaki tejért ment hozzájuk, mindig bele szórt az edényébe egy pár kristály konyhasót, valamit mormogott is hozzá, s ezt azért tette, nehogy elapadjon a teje a teheneinek .

Halmágyi Jani azt mesélte a pincében, hogy a múltkor amikor ostorral rávágott a varangyos békára, a szomszédasszonya Justi néni, sokáig nyomta az ágyat. Meg is kérdezte Goldglanz doktort a körorvost, akivel bizalmas viszonyban volt, mert a fáját ő szokta felvágni, behordani, mi lelte a vén boszorkányt ?

Ebben az elhanyagolt házban lakott Goldglanz ( Aranyragyogása) doktor. Heim Pál-féle ház . Mögötte volt a Heim-féle Textilgyár, kollektív gazdasági székhely is volt, meg kultúrotthon. Ott fent a kanyarban lakott Holczmann Gyula az orosztanárunk .

Az orvos csak hümmögött, hogy valami csík van a hátán, zoosterje van . Na több se kellett Halmágyi Janinak : Ugye mondtam én, hogy hozzávertem az ostorral, oszt az látszik a hátán, a zostor. Biztos a vénasszony volt az a varangy az istállóban, azért ment, hogy elrontsa a tejet a tehenétől, mert azóta nem is borjúzott többet ,oda is adta a minap a konkárnak a húskvótába.

A fiatal Pink Pista is esküszik rá, hogy csak az apjáékhoz akart átmenni este a kertek alatt, s valami lámpás, ami mindig előtte haladt, kényszerítette, hogy kövesse egész éjjel. Ment árkon bokron keresztül mintegy kikapcsolódva a valóságból és virradatkor holt fáradtan, csapzottan Gyöngy( szomszédfalu ) határában tért magához. A lámpás meg a hordozója nyomtalanul eltűnt . Az is Justi néni lehetett, mert az éjjeliőr látta akkor este lámpással menni valahova.

Telt-múlt az idő . Egyszer csak hívták a papot feladni az utolsó kenetet, mert Justi néni halálán volt. Össze is gyűltek a fekete ruhás vénasszonyok a háznál akár egy csapat varjú  s virrasztottak szorgalmasan és éberen a haldokló mellett. Egyre csak azt lesték mikor száll már ki a lélek belőle. Igaz lesz e vajon, hogy boszorkány volt Justi néni, az ördög cimborája és akivel cinkoskodott annak idején, most elviszi a pokolba ? Kíváncsi éber szemekkel lesték minden leheletét hajnalig, de semmi különös nem történt, csak egy bagoly huhogott valamelyik kéményben. Aztán hajnalban amikor a kakas kukorékolt Justi néni egy mélyet lélegzett, elfintorította a száját mint aki vadalmába harapott és többet nem mozdult. Jobblétre szenderült akár egy közönséges földi halandó. Vajon nem is volt boszorkány ? Ki tud erre válaszolni most már ?

         - Ide tartozik, hogy a béltekiek szigorúan őrzik halottaikat három nap és három éjjel, mert egyszer megtörtént,hogy magára hagyták a hullát a koporsóban az első házban, s elmentek aludni . Reggel amikor felébredtek a halott eltűnt a koporsóból és az üresen tátongott. Nosza lett nagy riadalom. Tűvé tették a házat s a környékét, végül a halott ráesett egy a szemfedelet a szoba sarkából elvevő halottkeresőre , oda dugták el.( Persze a halott nem saját maga bújócskázott a háziakkal, hanem valami későn járó, tréfaszerető virrasztó rendezte meg a jelenetet.)

    A halott lelki üdvéért legrövidebb időn belül szentmisét mondattak, nehogy a lelke visszatérjen s kisértsen . Egyszer anyám Pink Mari is megjárta a kísértettel, mert " AZ "  több éjjelen át randalírozott és verte a konyha ablakunkat . Még a régi házban laktunk és  minden éjjel dörömbölésre ébredtünk . Tűvé téve a környéket sehogy sem tudtunk rájönni a zaj okára. Már éppen misét mondatni igyekezett volna anyám a frissen meghalt Nagy Pista nagybátyám és keresztapám lelki üdvéért , amikor észrevette a konyhaablakon a karmolásokat, de belülről. Akkor döbbent rá, hogy az aratáskor megfogott és a konyhában a használatlan kandallóban üregi nyúlként élő nyúlfiú , hatalmas baknyúllá nevelkedett. Ő dobolt majd minden éjjel a konyhaablakon, ki akarván törni, a frászt is beleverve a pihenő családba . Apám aztán lengőajtót szerelt a kandalló nyílására, így a nyúl nem tudott visszamenekülni. Hatalmas állat volt. Levágva is vagy öt kilót nyomott . Jól tartottuk, de nem csak káposztalevéllel .

Az alábbi  képen Nagy István keresztapám. 

       Olyan is történt Bélteken, hogy az igen öreg nagymama pont az unokája lakodalmának előestéjén hunyt el. Mivel minden beteg és öreg embernek megvolt a saját vacka , a saját szobája , azt egyszerűen bezárták, a halottat pedig csak a lakodalom lefolyása után jelentették be a hatóságoknak.

         Saját hiedelmei, kísértetei és gnómjai voltak a régi béltekieknek is . A kisgyerekeket, hogy ne essenek a kútba a Brunnenmeterli-vel ijesztgették. Az egy rossz manó volt, mert behúzta a kútba belehajló gyereket, vagy embert .Én még most is félek a kútba belenézni. Később egy  a kútból kimerített élő foltos szalamandrában azonosítottam a "rémet" , mert a körülállók azt mondták e különös és ritkán látott gyíkfajtára, hogy ez a Brunnenmeterli . Tudták is ők mit vernek agyon !

         Sokat ijesztgették a gyerekeket a Wasserhas-zal, mely este támadott. Sötétedés után a gyereknek a házban és az ágyban a helye, mondta nagyapám, mert másképpen elviszi a Wasserhas . Nem tudom miféle szerzet lehetett a WIESILI mely a hidak alatt lakott és oda húzta volna be a védtelen kisgyerekeket. Nágel Matyi első gyónó, elsőáldozó is Wasserhas-nak nézte a gyóntató székben gubbasztó, szemüveges Brunner plébánost és ijedtében elszaladt, a pap  meg úgy ingestől, stólástól utána . "Gyere vissza kisfiam, ne félj tőlem !", bátorító szavakra Matyi megfordult és tágra meredt szemekkel adott helyet csodálkozásának : Hát mada azs tistelendő úr ?  Azst hittem, hogy a Wasserhas ! Persze ha ennyitől a gyerek még nem ijedt volna meg, akkor még mindig ott volt a rettenetes SCHLETILI vagy SCHRETTILI, mely minden sötétebb zugban, vagy akár a mezőn, erdőn leste és elrabolta a kisgyerekeket. Amikor már nagyobbak lettünk és megmosolyogtuk ezeket a rémeket akkor valami félelmetesebb, toronylakótól kellett volna félni a RÉZFASZÚ BAGOLY-tól . Egyszer  amikor felmásztam a gömb alá a templomtorony gerendázatán, láttam ott egy gyönyörű gyöngybaglyot. Egy kicsit meghökkentem, de ő ijedt meg jobban tőlem és gyorsan alászállt a toronyba . Ekkor már ismertem a Fa Szút és annak különböző fajtáit, melyet majd egy rendhagyó rovartan órán le fogok írni .   ( Bélteki fa szú. ) Tény az, hogy akkoriban nem tűnt el nyomtalanul annyi kiskorú mint manapság . Nem mert eltűnni !

         Betegség vagy rontás ellen nagyon gyakori volt annak idején a ráolvasás, piros masni használata, a szén avagy parázs oltása, de a legtetszetősebb az ólomöntés volt . Egyszer nekem is öntöttek ólmot, mert állítólag félrebeszéltem álmomban . Az ákosi utcán Czerlauék környékén , Schrádiék lakott  egy javasasszony, nevére már nem emlékszem, de az azonnal odajött és ólmot öntött nekem . Na nem a fülembe , hanem egy csupor szenteltvízbe. Szentelt gyertya fölött egy evőkanálban megolvasztotta az ólmot, aztán beledobta  a hideg szenteltvízbe, ahol az szeszélyes alakzatban megszilárdult. ( A szenteltvizet a pap minden Vízkeresztkor külön ceremónia keretében készítette el, a hívek üvegekbe vitték haza és íme mire használták)  Lizi néni ( azt hiszem így hívták ) figyelmesen megvizsgálta a kiöntött ólomdarabot és azt silabizálta ki , hogy azon az látszik amint három gyerek valahova mászik. Nosza fel is verték álmából a bátyámat Lőrincet, hogy megint hova mászatták a gyereket, mármint engem. Egyszer  a házereszből ugrottam le a kert frissen ásott földjére a nagyobbak biztatására és ezt Mucuka Marci  a szomszéd meglátta, beköpte, oszt a bátyám nagyon kikapott. Lőrinc bátyám kibökte, hogy bizony mi a tegnap a templomtoronyban jártunk Buntye Janival a rosszcsont unokabátyámmal.

A bélteki templomtorony .

                         Felmásztunk a néhol hiányos deszkalétrákon a harangokig, ahol engem magamra hagytak és a vasrúdon felkúsztak a kis lyukakhoz, mert onnan szép a kilátás, meg lehetett galambtojást szedni. Vártam egy darabig a félhomályban, de nem jöttek vissza, a toronyóra meg rázendített . Erre megrettentem egy kicsit mivel először voltam a harangoknál, de nem hittem volna, hogy akkora zajt csapnak . Le is másztam a létrákon és kiszaladtam az udvarra. Nagy későre a bátyáim is lejöttek és letaknyosoztak, megnyakleveseztek, hogy miért jöttem le nélkülük egyedül . Nos, hogy Lizi néni  miként olvasta ki abból az alaktalan ólomöntetből merre jártunk azt még a mai napig sem sejtem . Máskor anyám, ha betegek voltunk, saját maga szenet oltott. Kilenc parazsat vett ki szerre a kályhából és fordítva számolva beledobta  őket egy csupor szenteltvízbe, miatyánkot mormolva. Megkente ezzel a vízzel a kezeim ,lábaim a homlokom meg a szívem táját, mindenhova kis kereszteket rajzolva s innom is kellett ebből  a folyadékból. Szerinte szemmel verés ellen, meg más rontások ellen  is igen eredményes volt ez a praktika. Erre használták a piros masnit is a csecsemőkön . Volt aki a szülés utáni kimerült állapotban szellemalakokat látott az újszülött körül és ezért igyekeztek minél hamarabb megkeresztelni a gyermeket.

Azért nagyon titokzatos dolog az EZOTERIKA .  Az előző életemben valami madár kellett legyek,vagy valami madár lelke is belém költözött, mert sokszor repülök álmomban, de mindig nagyon félek a magasfeszültségtől. Leírom egy ilyen álmom tartalmát: Azt álmodtam, hogy meghaltam ! Belekerültem egy hosszú várakozó embersorba ( ebédvárás a menzán és a szocializmus idején a sorban állásból volt részem elég ) . Még itt is sorba kell állni gondoltam, mert a társaim mind zombik voltak és egy szót sem szóltak . Nem érzékeltem az időt amíg egy szűk, magas falú szekérúton, meg egy nagy hegyen kiértünk egy fennsíkra, egy olyan négy méter magas falhoz.  ( Hasonló  út van Nagybaconban a Háromfához menendő) . A fal felső részének a közepén egy villanydózis nagyságú elektronikus keretben gyorsan forogtak a számok . Amikor a szám megállott akkor a fal előtt álló emberlény sugár alakban eltűnt abban az órában.

( Sok sci-fi filmet láttam ? ) Ezt elnéztem egy darabig és biztosan elunhattam magam, mert kiálltam a sorból, felmásztam egy széles betonpárkányra mely a közelben volt . Alattam egy nagy, rétekkel és virágokkal teli völgy lett láthatóvá, mely magas hegyekkel volt körbevéve . Mintha a Szent Anna tó felé vezető úton lettem volna ott fent a kilátónál.

A Szent Anna tavat övező hegycsúcsok ( Csomád. ) egyike . Alant, Tusnádfürdő, a háttérben a baróti medence Nagybaconnal a csúcs mellett , csak a temploma látszik.

 .

Eszembe jutott, hogy tudok repülni . Otthagytam a végítéletet , a zombikat, leugrottam a betonpárkányról és kényelmes karcsapásokkal elrepültem . Még azt is éreztem, hogy süvít a szél az arcomba. A levegőből még visszanéztem a várakozók hosszú sorára, akik az árokszerű völgyben haladtak lassan előre a fal felé . Nem mertem magasan repülni,mert féltem a magasfeszültség hármas vezetékeitől, melyek állandóan a fejem fölé kerültek . Amikor leszálltam, a néhai krasznabélteki Pink nagyapám kertjén találtam magam, ahol ott voltak a már meghalt szüleim, de nem szóltak semmit . Apám egy láncos kutyának a pórázát tartotta a kezében és néha megforgatta a kutyát a levegőben !? A kert végében a még most is élő öcsém lószekérrel vágtatott keresztül, habár neki sohasem volt se lova, se szekere . Emlékszem egy másik álmomra is, melyben mintha Marosvásárhelyről repültem volna Brassó felé mindig az országút fölött . ( Biciklivel megtettem a távot többször is , de repülni könnyebb volt ) Egyszerre az út nagyot került és egy folyón ( Maros ?) átívelő hídon folytatódott . Mondom én magamban , minek kerüljek akkorát, átrepülök a folyó fölött és a réten keresztül rövidítek. Alattam tisztán látszott a fodrozódó folyó vize, a part menti fák, a bokrok meg a rét üde zöld füve . Mire visszaértem az út fölé eleredt az eső és alig tudtam leszállni, mert a következő falu végén ott volt a magasfeszültségi vonal rettegett három huzalja. Valahogy besírültem egy kapu felett és egy lakodalom kellős közepén találtam magam. Volt úgy, hogy azt álmodtam felmásztam a bélteki torony úgynevezett kis lyukaihoz .(Ott is voltam párszor ) Csak oldalt fordulva lehet onnan kinézni .Én is így tettem, de kicsúsztam az ablakon és zuhanni kezdtem . Hamarosan eszembe jutott, hogy tudok repülni . Kitártam karjaimat és néhány karcsapással nem csak leszálltam, hanem haza is repültem a gyöngyi utcába . Többször egy nagy teremben gyakoroltam repülési tudományomat a lent szórakozó, füstölő emberek felett, faltól falig mint egy bezárt madár és sóvárogtam, hogy csak kerüljek ki innen mert majd megmutatom én a szabadban hogyan tudok repülni, csak ne lennének azok a fránya magasfeszültségi drótok ! Egyszer aztán sikerült igen magasra repülnöm . A Földfelszín elsötétedett és csak valami pislákoló villanyfények sejtették, merre kellene leszállni . Fázni kezdtem és közelítettem a házunk felé. Ijedten lavíroztam a levegőben, kémlelve a sötétben vajon merre vannak a magasfeszültség drótjai . Ezen igyekezetemben felébredtem és rájöttem a fázás okára . A takarót lerúgtam magamról és csak pizsamában feküdtem az ágyon . Nagyon sokszor emelkedtem még a magasba anélkül,hogy a magasfeszültség drótjaitól féltem volna . .

Vannak szorongást keltő és visszatérő kellemetlen hatású álmaim is melyek néha riadt felébredésben végződnek . Álmomban egy blokklakás hátsó fertályában a lépcsőkön egy sötét pincébe kerülök ( már a lépcsőfokokat is ismerem s megszámoltam, hogy tizenegy van) onnan egy szűk, kacskaringós, sötét járaton kell kúsznom és félelem tölt el nehogy beszoruljak . Van, hogy fejem fölött kis lyukak jelennek meg, melyeken a fény behatol, de nekem követnem kell a járat kanyarulatait ha vissza akarok jutni lépcsőházba és boldog vagyok ha kijutok, de van, hogy beszorulok valamelyik kanyarban s ekkor ébredek meg ijedten. Ilyenkor örvendek, hogy csak állom volt csupán.

Rövid életem során többször is életveszélybe kerültem és meghalhattam volna ! Vajon miért nem haltam meg ? Valakinek szüksége volt rám ?  Már három évesen vízbe fulladhattam volna amikor a bátyáim arra biztattak, hogy kezeim segítségével átmásszak a szomszéd Mucuka ( Bodea ) Marci kovács hídkarfáján, a másfél méter mély, vízzel teli árok felett . Persze gyenge karjaim nem bírták a megpróbáltatást és amikor a hídkarfa közepére értem elhagytak erőim és belezuhantam a mély vízzel telt árokba. Csak valami hűvös sötét közegre emlékszem ami ellen hadakoztam, majd valaki kisegített a bajból. ( Sinka bácsi a kovácsműhely udvaráról a ráfhúzástól a bátyáim ordítozására utánam ugrott és kimentett .)  Fehér ágyban eszméltem fel, aggódó szüleim tekintete alatt. Máskor a szomszéd, Bakonyi csűrben akaratlagosan ugrottam le fejjel előre a szalmába, majdnem kitörtem a nyakam . Pár másodpercig nem kaptam levegőt, de aztán megjött a szusz és megéltem . Erdődön a "Tanáraim" oldalban leírt internátusban is úgymond végveszélybe kerültem amikor egy este bementem a fürdőbe nyakamban a törülközővel és szokás szerint bal kézzel hanyagul megütöttem a villanykapcsolót az ajtó mellett. Arra ébredtem, hogy fázok és fáj a könyököm . A mosdóvályú alatt feküdtem olyan három méterre az ajtótól . Senki nem volt a környezetemben, sötét volt, nedvesség, meg hideg a cement ahova eldobott a villanyáram . Másnap reggel néztem meg, hogy a kapcsoló helyén "birkózó gép " volt, mert kapcsoló helyett csak két szigeteletlen villanydrót állott ki a falból. Harmadjára önkéntes nyári munkán, a Lotrun, Valea Măciesen halhattam volna szörnyet egyetemista koromban , amikor egy vasárnap dél után egyik haverrel a táborunk környékén lévő hegycsúcsok egyikének meghódítására indultunk . Igen fárasztó és meredek kapaszkodó volt, de a haver nem bírta szusszal a csúcs tetejéig és vagy ötven méterre a céltól lefeküdt szuszogni, majd lemaradt, nem jött utánam, visszatért a völgybe. Én négykézláb, zihálva is felmásztam  a füves tetőre és csodálatos látványban volt részem. Lefele menet kerültem életveszélybe. Egy vízér mentén araszoltam lefele a fák között, amikor egy tisztásféleségre értem, ahol egy sima, levelekkel, mohákkal fedett felületen megcsúsztam és vagy öt méter fenéken való szánkózás után fennakadtam egy a lábaim közzé került facsemetén . Elrémülve láttam az alattam tátongó legalább harminc méteres szakadékot amelybe csordogált a víz és lehullottak az általam sodort kövek . Biztos nem éltem volna túl a zuhanást . Hogy került oda az a facsemete . Vajon hagyták  e nagyra nőni ? Persze még voltam veszélynek kitéve és akár a villám is belém csaphatott volna többször, de megúsztam s még megvagyok. Meghalni nem nehéz és az mindenkinek sikerül előbb utóbb ! Egy akármilyen vizsga nehezebb, mert az nem mindenkinek sikerül. Nem rég volt egy halálközeli élményem amikor biciklivel mentem Magyarhermányba . A rendelő előtt egy jó kis emelkedő van és én ráhajtottam, hogy hamarabb felérjek . ( Mi az amellett a sok hegy mellett amit biciklivel megmásztam amíg fél Erdélyt lebicikliztem ! Igaz nem hetven évesen . ) Egy kicsit fújtattam amikor a rendelőbe értem . Kicsomagoltam a munkaeszközöket és amikor elkezdtem volna dolgozni, minden elsötétült és leejtettem a fejem az asztalra . A körülöttem tartózkodók megrémültek e látványtól és mentőt akartak hívni . Persze egy kicsi idő múlva helyre alakultam és negyven pácienst megvizsgáltam az nap s azóta már több ezret is . Még szükség volt rám ! Ma ( 2023 március 9-én) töltöttem,buletin szerint, a 76 évet és valamikor azt kérdeztem magamtól, hogy kétezerben milyen öreg leszek én ? Még egy év és két hetes leszek !

A Szent Anna tó és Tusnád fürdő a magasból.

Dr. Nagy Antal 1988.okt.03.