KUGLIZÁS .

                A kuglizás( tekézés) nagy divat volt Bélteken . A pincesoron is volt egy pálya meg a  bélteki fürdőben is . Kilenc bábut felállítottak egy 60 centiméteres keresztléces egyenlő oldalú alakzatra, mely bele volt süllyesztve a földbe, vagy be volt dolgozva a betonba. A négyszög csúcsa a gurító felé nézett . A középső bábú magasabb és cifrább volt mint a többi nyolc, az volt a király. Nos előbb döngölt agyagos földből, majd betonból öntött pálya hossza a huszonnyolc métert is elérte akár a mai Bowling pályáké, és domború volt a bábukig. A pálya oldalán a tetőt tartó oszlopokra egy fokozatosan alacsonyodó deszkavályút szereltek, ott gurította az állító a golyókat vissza . Néha a pálya végén deszkákból ácsolt homorú golyó szelídítő láda volt s az a golyót automatikusan beleirányította a visszavezető vályúba. Sokszor a sok ütés miatt eltört a deszka és a golyó a szabadban landolt. A golyók nagysága különböző volt. Kinek-kinek izomereje, maroknagysága, tetszése szerint. A golyót nekifutással lendületből a startdeszkáról kellett elindítani s az végig gurult a pálya domború tetején és telibe kapta a bábukat . Ha mind a kilenc eldőlt akkor tarolt a játékos első ütésre s még volt két dobása . Általában három ütésre volt jogos egy játékos . Tehát elméletileg 27 fát (bábut) üthetett egymaga. Ez nem mindig sikerült mert vagy állva maradt több bábu, vagy a golyó letért egyenes pályájáról s nekisodródott a pálya szélét jelző deszkának s az ütést érvénytelenítették. Ha így mandinerből még bábukat is ütött az állító bosszúságára, akkor az nem számított, vissza állíttatták a helyzetet . Általában az ilyen fals ütést az állító lábbal kifogta, ne tegyen kárt az álló bábukban s a golyót belecsapta a vályúba. Sánta Pista volt állandó állító a pincesoron lévő tekepályán . Elmaradhatatlan kiszolgálója volt a vasárnap délutáni kuglipartiknak . Neuro-motorikus sérült volt, gyengeelméjű is, de erre alkalmas . Saját pohara volt és abból ivott a pincesoron, ha behívták és megkínálták . Kacagva köszönte meg a bort és jellegzetes "rugonyi" hangokat hallatott .
            

Két módozata volt a játéknak. 

1. Zsinór, amikor ki-ki magáért játszott s aki több fát ütött, az nyert. Minden játékos után a bábukat újra kellett állítani.
                                                         

2.Kriegsparti.( Csapatjáték) Több játékos két csapatra oszlott, sorban egymás után mindenki dobott hármat, a bábukat csak akkor állították újra ha mindet leverték. Amikor mindenki ledobta a magáét, összeszámolták a két csapat dobott fájának számát , amit egy faággal a pályán kívül jegyeztek a földön, modernebb helyen tábla volt felszerelve s krétával vonalakat húztak, amelyik csapat többet ütött összmunkával az nyert, s vett egy rund sört, vagy egy üveg bort s azt közösen megitták. Általában tizenegy lej volt egy liter bor. Történt, hogy valakinek csak tíz leje volt a zsebben s a Cerlau Pistától vette meg az üveg bort a pincesoron . Amikor Pista bácsi észrevette, hogy az ipsének csak tíz leje van, kitöltött az üvegből egy pohárral, lehajtotta ő maga s a megkezdett üveget odaadta a hapsinak ,aki ezen igen felháborodott. Volt az illetőnek valami finánc ismerőse s alkalomadtán azt kontrollba irányította Cerlau Pistához . Akkoriban volt egy törvény arról , hány liter bora lehet egy gazdának. A többit be kellett adni az államnak a MAT-nak. Volt aki ilyenkor befalazta a plusz bort a pince hátsó részébe. Pista bácsinál ötszáz liter plusz bort talált a kontroll s azt elkonfiskálta. Az istenit, szörnyülködött az öreg púpos miután megtudta a tényállást, egy pohár borért egy egész hordóval, nem sok ez egy kicsit ? A kuglit pénzben is játszották, kinek-kinek zsebe szerint.

Megemlítek egy esetet ami a szomszéd falusi, ákosi, doktorral Nagy Ferenc kollégámmal esett meg a bélteki pincesoron . Rist Jóska a nagy fuvarozó ( stráfszekérrel fuvarozott ) felismerte a vásár forgatagában a dokit és felhívta a pincéjébe úgymond egy pohár borra . A doki még széjjelnézett itt-ott majd a megadott pince felé vette az irányt másodmagával. Belépve a pincegádorba több jókedvű italozó közé invitálták akik már javában ürítgették poharaikat a nagy tölgyfaasztal körül. Jóska kiosztott egy-egy poharat a dokinak meg a társának is és megtöltötte borral ! Na ! Igyanak ! Egészséget ! Mivel ki is fogyott a lopóból a bor a gazda lement a pincébe újabb hozatalért . Visszatérve mindenkinek eresztett bort, de amikor a doki s a haverje pohara felé ért látta, hogy még van benne bor,kihagyta azokat ! ? Na igyunk még !  Ez így folytatódott vagy két rundon át, amíg a doki fel nem mérgelődött és barátjával angolosan otthagyták a helyet és a központi korcsmába mentek, mert a doki szerint van még tizenegy leje, hogy megigyon egy liter bort ha már a pincében csak egy pohárral mértek neki ! Egy másik vásár alkalmával ismét találkoztak és Rist Jóska megkérdezte a kollégámat, hogy a múltkor miért mentek olyan hamar el, nem ízlett a bor vagy mi történt ? A doki elképedt a borosgazda pimasz állítását hallván és éllel válaszolt: Ízlett, nagyon is ízlett, de ha  nem töltött csak egy pohárral amire meghívott ! Ja ?! Felelt Rist Jóska: Bélteken az a szokás, hogy akinek a poharában bor van s nem itta ki, az azt jelenti, hogy vagy nem ízlik neki a bor, vagy nem akar többet inni és nem erőltetik a fogyasztást . Dögre nem töltünk ! Igen ! ? Nem tudtam- felelt a doki nyersen ! Máskor majd alkalmazkodunk ! Na de ne haragudjon rám doktor úr, legközelebb én is figyelmesebb leszek -meakulpázott Rist Jóska ! Jöjjenek csak bátran akármikor és felejtsük el a tévedést ! A következő hónapos vásárra a doki összeszedett vagy négy részeges cimborát és meglátogatták hintón ( az ákosi rendelőnek lovashintója volt ) Rist Jóskát a pincéjében. A társaság ki lett oktatva, hogy a poharakat fenékig ki kell üríteni minden alkalommal, mert itt az a szokás. Szegény Jóska bácsi csak meresztgette a szemét arra ahogy ezek vedeltek és vagy hét liter borába került a kiengesztelés ! Elbírta a hintó a fogyasztást és a hordó is !

Bélteki srácok a fürdőben egy kriegsparti után 1963-ban .

Felső sor balról jobbra: Merk öcsi (János) a szakaszi boltos fia, bélteki Nagy Antal erdődi diák, Hárász Pityu, szakaszi srác és Merk Zoli , Almási unoka a templomsikátorból.

Alsó sor: Lini Tóni szakaszi, Merk István ( Almási unoka) és bélteki Bruttler István ( Öcsi ) akkor erdődi diák . Vonat alá vetette magát három év múlva.

Dr. Nagy Antal 25.04.2009.