A NAPRAFORGÓ.

        Nem hiányozhatott a kultúrnövények közül a napraforgó sem Bélteken. Ez a növény azért kapta ezt a nevet, mert amikor virágzik "arcát" mindig a Nap felé forgatja keletről-nyugatra. A napraforgó végterméke biztosította a béltekieknek a disznózsír mellett a háztartási olajat. Már akkor a köztudatban benne volt, hogy csak zsírral főzni egészségtelen és mind gyakrabban használtak az étel készítéshez napraforgó olajat. Például a rántáshoz meg a sült húshoz, levesekhez, salátákhoz. Pántlikás fánkot, csörögét, tarkedlit, strudlit,  csak olajban lehet készíteni.  Majonéz, vineta, nem volt divatos Bélteken. Bohuséknál a szomszédban egyszer kínáltak meg  vinetés kenyérrel, de meg sem ettem, mert szokatlan ízű volt . A béltekiek nagyon vallásosak voltak és a hitük diktálta böjtöket igen szigorúan betartották . Ilyenkor nem volt szabad zsírral főzni és az olaj átvette annak szerepét a főzésben. A fontosabb növények mellett a napraforgó is trónkövetelő volt a legjobb földekért. Ákos, Dobra, Gyöngy, Géres, sőt Szakasz felé is hatalmas táblák voltak vetve s a reggeli nap mind maga felé fordította a  sok aranyszínű virágot és megtelt a hely jellegzetes illattal .  Ez a növény sem bírja a fagyot, ezért áprilisban a máléval egyidőben ültették . Bélteken a fekete magvú, közepes nagyságú napraforgó fajta volt a menő, abból lett sok olaj . A csíkos nagy szemű inkább szotyinak volt jó és suhanc koromban szereztem pár magot, elültettem, de minden magtáblát papírral kellet bekössek, mert a verebek mind kiszedték volna.                                                  A napraforgót géppel vetették és a tavaszi napsugár hamarosan kicsalta a magvakból a  szőrös, kétlevelű egyedeket. Gyorsan nőtt és igyekezni kellett a kapálással, mert ha a gaz felvette nehezen lehetett kitisztítani, egyezni. Háromszori kapálás, ritkítás elégséges volt. Hamarosan szárba szökkent és nagy szív alakú,recés szélű leveleit kitárta a nap felé. Nagyon táplálóak voltak ezek a levelek a libáknak, kacsáknak és annak idején zsákoslag szedtük s cipeltük haza a hátunkon a napraforgótáblákból minden nap . Néha a határkerülő ( Rist Pista) kiürítette velünk a zsákot, azt ellenőrizte nem e loptunk egyebet .Apróra vágva ezeket a leveleket kicsi korpával, netán málédarával összekeverve, jól lehetett lakatni vele a mindig éhes, zajos liba és rucafiúkat. Úgy megtömték a begyüket, hogy félreállt a nyakuk, viszont egy óra múlva ismét éhesek voltak s összepiszkították az udvart . Siserahad ! ( Én néha kitoltam velük, mert az ételt az udvar végébe, a vizet meg a kapuhoz tettem !)  Amikor a növény elérte a másfél métert, megjelentek a bimbók, melyek pár nap alatt öklömnyivé nőttek, majd tányér alakot vettek fel.A tányér szélén az addig befelé hajló zöld színű virágszirmok kinyíltak, sárgává változtak és az egész virágzat hasonlítani kezdett egy hatalmas darázsfészekre,vagy egy stilizált napkorongra, melynek minden egyes mozaikjából kis porzós virágok fejlődtek ki . Ezeket aztán egész nap dongták a méhek és mindenféle rovarok . Egy pár napig a virágok mint a katonák a díszparádén mindig a nap felé tekintettek, majd fokozatosan elnehezült a fej és a föld felé kezdett fordulni, forgásban megállapodott, a sárga virágszirmok elszíneződtek és leestek. Hamarosan lehetett friss napraforgó magot enni . Ez persze tetszett a madaraknak is melyek nagy csapatokban dézsmálták a termést . Itt jut eszembe egy  megfigyelés melyet  megosztok az olvasóval, hátha nem tudná . Körorvos koromban Alsószopron a rendelő mögött egy darab megművelhető, jó minőségű földdarab is volt . Minden évben kukoricát termesztettem és körbe-körbe a szélein napraforgót . Annakidején volt olyan vállalkozás, ha beadtál egy bizonyos mennyiségű napraforgó magot az államnak, azért hivatalosan, bonra, olajat kaptál a boltból. Nos a szomszéd is, aki raktárnok volt a kollektív gazdaságban, körbeültette a földjét napraforgóval de minden évben jól megműtrágyázta azt .Volt neki honnan potya műtrágya.  A máléja is szebb volt s a napraforgó magtányérjai is sokkal nagyobbak mint az enyéim .  Megyek egyik délután a kertre vizitelni és nézem , hogy az áthaladó magasfeszültség vezetékei tele vannak tengelicével meg gerlicével és bosszúsan állapítottam meg, hogy igen csak megdézsmálták a napraforgótányérokat, de csak az enyémeket . A szomszédéhoz hozzá sem nyúltak . Mi a fenét tett a szomszéd a napraforgókra, hogy az övét nem szeretik ?? Nagyobbak a szemek és nem tudják kiszedni ?? Egy napraforgó fej a szomszédból áthajlott az enyémbe, letörtem belőle egy darabocskát és magamban morfondírozva elegetni kezdtem. Minden megvilágosodott előttem  ! A magok keserű ízűek voltak a műtrágyától, az enyémek meg édesek, ezért tetszett jobban a madaraknak is . A madarak nem hülyék, de az ember néha igen az ! Tudni illik, hogy a műtrágya nagy mennyiségben igen mérgező . Voltak esetek a kollektívben is, hogy a juhok a mezőre kivitt műtrágyacsomó nyomán keletkezett tócsából ittak és mind felfordultak . A nitrát alapú műtrágya még bomba gyártására is alkalmas, meg sört is lehet vele hűteni, veszélyes portéka ! Amikor ide jöttem Székelyföldre, elborzadva tapasztaltam, hogy pityókaültetésnél vastag műtrágya ágyba ültetik a gumókat, mintha lehavazott volna . Szép volt a termés, de moslékízű és hamarosan tapasztaltam a negatív hatását is. Annyi szívinfarktus és agyvérzés volt a faluban, hogy a mi vidékünkön  feleannyi sem ! Itt székelyföldön gyengébb a föld és így serkentik nagyobb terméshozamra, tönkretéve a föld biológiai állagát . A műtrágya serkenti a növekedést, de csökkenti a növény szárának a szilárdságát, mintegy felfújja azt . Gyengíti a rostokat és a kötőszöveteket ( az embernél is) . Ezért dől le a megműtrágyázott búza, kukorica, len, ezért kellett elrontsák az alsószopri kendergyárban a lenrost szakítószilárdságát mérő műszert Piricsiék, mert a műtrágyás len végterméke igen gyenge volt és nem felelt meg a stas-nak . A japánok sem vették meg emiatt a feldolgozott lent. Ha kiszakad valakinek a fenekén a nadrág, az azt jelenti, hogy műtrágyás rostokból gyártották a cérnát és ezzel varrták a ruhát ( a gyapotra is szórnak műtrágyát ).  A műtrágya felszívódva a növényi és állati eredetű élelmekbe s onnan az emberbe, károsítja annak is a szöveteit . Szakadékonyak lesznek az izmok, a szívizom és az erek, megváltoztatja a vér összetevőit és károsítja főleg a hasnyálmirigyet, pajzsmirigyet, mellékveséket, májat, stb. és innen a sok cukorbetegség, agyvérzés, szívinfarktus, pajzsmirigy és mellékvese elégtelenség, májcirózis.  A  diplomadolgozatomat ebből a témából akartam írni, hogy segítsek az emberiségen, mert azért mentem el messze földre tanulni, de erélyesen lebeszéltek róla .  Marosvásárhelyen is műtrágya gyár működik és megállapításaimat ipargazdasági és államellenes tevékenységnek minősítették volna, amiért akár börtön is járt volna. Az emberéletért nem kár ! Minden tevékenység a pénz, a haszon érdekében történik manapság is . 

      Ezen kis kitérő után térjek vissza az iparnövényünkhöz . A napraforgó magok fokozatosan beértek, a tányérok elbarnultak, megfeketedtek s a napraforgó szára is száraz kóró lett . A fejeket éles késsel learatták és szekereken csűrökbe szállították. (Később kombájnnal aratták .) Ügyelni kellett eső ne nagyon érje . Szerte a faluban kalákákat rendeztek a napraforgó fejek kiverésére . A szellős, petróleumlámpákkal kivilágított bélteki csűrökben körbe ülték a napraforgó csomót és félméteres erős botokkal csapásokat mértek a kisszékre, tönkre, marhatökre tett napraforgótáblákra . Doboltak! Így a napraforgó szemek kiugrottak kicsiny celláikból és összegyűltek a csűr földjén . Itt is sok beszéd és mese elhangzott, volt hogy éjfélben mentünk haza és a zsebünk mindig tele volt napraforgó maggal . A kivert fejeket gödrökbe rakták és komposzt lett belőle . A kórékat learatták és elsőosztályú anyag volt kerítések készítésére, tüzelésre . Később felfedezték, hogy a napraforgó fehér bele kitűnő alapanyagokat tartalmaz a kozmetikában előállított krémekhez . Kiüresített darabjait a szövésben csörlőnek is használták (lásd,kenderkultúra).  A magvakat száraz helyen megszárították, rostálták, tisztították,majd alkalomadtán az olajütőbe szállították. Bélteken híres olajütő működött a malom épületében. Ganz típusú, impozáns, két méternél magasabb, hidraulikus oszlopokkal, acélkosárral ellátott erős prés volt . Úgy látszik a szocialista falu és a kollektív gazdaság vezetősége nem tulajdonított neki különösebb értéket, mert beadták az ócskavasba.(Nem kell olajprés, van a boltban elég olaj, nem kell lófogat, van traktor, pékség sem kell, malom se, stb. ) Az árát elkártyázták és nem nyert senki !   A prés a malom bal szárnyában működött és szakavatott munkások kezelték. Itt a magvakat sorban állás után beöntötték a garatba, onnan a szelelőbe majd a hántolóba kerültek. Innen lehetett venni zsebnyi olajos magot . A nagyrészt meghántott magvakat megdarálták, kissé megpörkölték egy forró, fényes vaslemezt tartalmazó kemencében,melyben a napraforgó meghántott héja szolgáltatta a hőt . Innen adagonként belerakták az olajprés ketrecébe, megdömöckölték egy nehéz vasdoronggal, acél korongokat helyeztek emeletesen a masszába és fölé amíg a kas megtelt, majd  ráengedték a nyomófejet . A nyomás a préskas lyukasztott oldalán fokozatosan kinyomta az olajat , mely habozva belefolyt egy, a prés előtt lévő tartályba. Olyan friss napraforgóolaj illatot csak ott lehetett érezni, mely rögtön éhségérzetet okozott a szemlélődőnek . Szabad volt a frissen csorgó sárga olaj alá kenyeret tartani . Így verte el éhségét sok sorban álló ember a malomban. Csak kenyeret  kellett vinni hazulról, mert a molnár még sóról is gondoskodott . Finom ártézi víz folyt a malom mellett, mellyel a szomjazók szomjukat olthatták, vagy akár egy-egy liter bor is előkerült a közeli pincékből. Amikor már az olaj nem folyt a présből, felszabadították a nyomást, kinyitották a kast és az acél lemezek közül kihengeredtek a négyujjnyi széles kofrakorongok . Ezeket haza lehetett  vinni és a disznók eledelébe belekeverni ( ha sokat adtunk volna belőle, csepegőssé vált volna nyáron a szalonna). Néha jómagam is befaltam egy-egy darabot . Ehető volt. Olyan kemények voltak ezek a korongok, hogy kalapáccsal sem lehetett összetörni őket, cukorral keverve akár halvát is lehetett volna készíteni belőle. Megáztatva viszont kiengedtek és adagolni lehetett a mennyiséget az állatoknak . Dióhéjban ennyit erről a fontos iparnövényről, melyet immár nem dolgoznak fel a bélteki malomban, mint ahogy a malom sem működik, az olajat a lisztet, sőt a kenyeret, a korpát, mely néha fűrészporral van összekeverve a boltból, vagy lerakatokból veszik és az olajnak semmi köze a napraforgóhoz, mint ahogy a "nájlonboroknak" sem a szőlőtőkéhez. ("Meleg a sör, de nekünk így is jó" !   )

Dr. Nagy Antal 2017. május 14, a nagy árvizek évfordulóján .

A bélteki malom az ótemetőből nézve. Eltűnt a molnárlak !

Mivel működött a bélteki malom ? Még emlékszem arra az időre amikor a hátsó részben egy nagy öntöttvasból készült kazán volt, akár egy gőzmozdony és annak hatalmas kereke hajtotta szíjáttételekkel az egész malmot és szénnel, meg fával fűtötték . Az ötvenes években kísérleteztek egy szovjet széngázzal működő rendszerrel, de annyi fát igényelt, hogy domboldalakat kellett letarolni etetéséhez és akkora helyet foglalt el, hogy alig fért el a kazán helyén. Emellett csak ha sok széngáz gyűlt össze, akkor működött teljes kapacitással. Ezután valahonnan hoztak egy kétütemű zajos Diesel motort, mely viszont motorinával működött és amikor nem volt motorina, nem ment a malom .Az ákosi Pálinkás-féle malomban is sokáig püfögött egy kétütemű motor, mely estenként egészen Béltekig hallatszott. Pú,pú,pú...! Ekkortájt hoztak egy elektromos áramot gyártó dinamót is a gépházba és a malomtól kezdve a főúton felállított oszlopokon megjelentek az első villanykörték avagy Iljics lámpái, pedig a villanykörtét Edison fedezte fel . Többet nem botorkáltunk viharlámpással a pincébe a sötét malomutcán. Eleinte pislákoltak, de kijavították a hibát és az utcai világítást kiterjesztették az egész faluban . Aztán komoly szerelőcsoport jött a hatvanas évek elején idehozták a magasfeszültséget és elkezdődött a szocialista villamosítás. Most már a házakba is vezették a villanyt, a malom erős villanymotort kapott, megjelentek a villannyal működő háztartási gépek, főleg a rádió, a mozi ( a Buszen féle épületben működött ) majd a patefon és a lemezjátszó, magnetofon,televízió, mosógép,jégszekrény stb.

Nem tudom mi történt a malom oldalánál folyó, kitűnő vizű artézi kúttal, mert sok ember szomját oltotta és vizet is vittek  belőle sokan . Érdemes volna utánafúrni ! Amint a fenti képen is látható, épületet húztak rá kék ajtóval . Illetve azt üzenték Béltekről, hogy a csorgó megvan a kék ajtós épület mögött, de nem csorog és pompás kúttal működtetik.

2017 május idusán .