http://nagydoki.npage.de

Dr. Nagy Antal - Krasznabélteki hagyományok, történetek, játékok

 

                                            ROHOSZ MÁRTI .

 

 

           Annak idején mindenki ismerte Krasznabélteken Rohosz Mártit . Nem mintha híres ember lett volna, avagy különleges szolgáltatásokat tett volna közösségének. Rohosz Márti egyszerű szolga volt egy bélteki gazdánál, nevezetesen Kaplonyi Ferinél. Valamikor az első világégés után került e vidékre s maradt itt szolgának. Az mondták róla, hogy a háborúban légnyomás érte s ez gondolkodására, viselkedésére is rányomta  a bélyeget. Nem volt százszázalékos, avagy hiányzott egy kereke. Különcködéseit az egész faluban mesélték máléhántás vagy napraforgó csépelés idején a bélteki tágas csűrökben. Állítólag családja, rokonai voltak Kárpátalján,de nem tudott, nem akart visszatérni övéihez. Itt szerette, itt szokta meg a krasznabélteki tájat és embereket, a pincéket, a vackát az istállóban s szívvel-lélekkel szolgálta gazdáját, mintha csak oda tartozott volna a családhoz. Rohosz Márti arról lett híres környezetében, hogy nem lehetett semmivel sem kihozni a sodrából, neki minden mindegy volt.

Például: Cséplés után, felrakták a búzával tele zsákokat a szekérre s indultak haza a lógerből ( szérű). Mártinak felvett szokása volt, hogy mindig az ökrös szekér után kullogott mint egy hű kutya, de sohasem ült fel arra. A rázkódástól az egyik zsák elfordult, elérte a szekérkereket és a súrlódástól kilyukadt. A búza folyt az útra. Márti mezítláb volt, mint mindig nyáron s azzal szórakozott, hogy sétált a búzában, fel-fel tartotta a lábát a búzasugárba, kacarászva magában élvezte a búzaszemek csiklandozó hatását. Hazaérve a gazda haragtól tajtékozva vette számba a kárt és elővette Mártit .Te Márti, hát nem láttad, hogy folyik a búza a zsákból ? Márti rendíthetetlen nyugalommal válaszolt bamba kifejezéssel. Én láttam, még sétáltam is benne ! De hát miért nem szóltál te szerencsétlen ? Hát én azt hittem annak úgy kellett lennie, válaszolta derűs képpel !

Máskor a csépeletlen búzát vitték a szérűre . Szokás szerint a kévehányó villákat beleszúrták a szekér tetején lévő kévék egyikébe. A rossz útviszonyok miatt azonban a villa egy kátyúban kilazult, leesett, pont a szekér után járó Márti lábába . Márti oda se neki, ment tovább mintha mi sem történt volna. A lógerbe érve a gazda észreveszi, hogy az egyik villa hiányzik. Te Márti ! Nem láttad a villát, mert valahol leesett a szekérről . Én láttam bizony, hogyne láttam volna, hisz megsebezte a lábam, itt ni, felelte együgyűen Márti. Te istenverése, miért nem szóltál, förmedt rá a gazda ? ! Jött a derűs válasz : Én azt hittem annak úgy kellett lennie ! (Ich dachte das musste so sein ! )

Szénahordáskor  Kaplonyi gazda jól megrakatta a szekeret Márti segítségével s már éppen fordultak volna be a kapun, de meg kellett állni kaput nyitni . Márti mint mindig a szekér után jött, de mivel pont cigarettára gyújtott, elfigyelt s nem tudott megállni. A gyufa lángja  meg belekapott a száraz szénába. Még előre kiáltott s hangjából némi izgalmat is lehetett kivenni: Gazda ! Gyulik a szekér ! Kaplonyi azt hitte viccel, s visszaszólott nagy nyugodtan: Had dűljön ott, már itthon vagyunk ! Felemelve a tekintetét, meg valami füst is megcsapta az orrát, rémülten látta,hogy az egész szekér széna lángokban áll . Alig volt ideje kifogni a marhákat mert a szekér elégett kapulábastól együtt. Még jó hogy a közeli ház stukator deszkájába nem kapott bele. 

Érdekes módon,nem volt káromkodás, sem szidás, sem verés. Márti széles vigyorgó ábrázata a legnagyobb indulatokat is lehűtötte.

Vasárnapokon,délután Márti általában szabad volt s a pincesoron tartózkodott, vagy kuglit állított a közeli kuglizóban, ahol zsinórban vagy kriegs partiban folyt a játék . Zsebében saját pohara volt, ha megkínálják borral, legyen miből igyon. Sokszor berúgott, de egyszer sem volt csúfság tárgya, mint a farsangtemetés áldozata stb. Senki nem törődött vele hogyan megy haza, hol alszik, mi lesz vele. Márti reggel pontosan a helyén volt s végezte a dolgát biztatás nélkül .

Egy alkalommal a Hosszú Jóska pincéjében ivott, aki "tanult" ember volt, mert három egyetemre is beiratkozott, de egyet sem végzett el ,mert közben elvitték a Duna csatornához egy " kis " közmunkára. Hosszú Jóska többedmagával így ugratta Mártit : Hallod e te ? Nem szolgáltál már eleget ? Holnap mondd meg annak a fukuri (fukar) gazdádnak, hogy felszabadíthatna már ! Adhatna neked egy köböl földet, meg egy hízót, mert van neki honnan, aztán feleségül vennéd Moki Marit, aki "jómódú"  kolduló, özvegy, fiatal cigány asszony volt, saját kulipintyóval a Téglaszínben, oszt élnétek mint Marci hevesen ! Márti mintha mi sem történt volna, foghíjas száját mosolyra húzta, s kacagta a visszás helyzetet, de mintha egy kicsit megsértődött volna (Mármint ő egy cigány asszonnyal ?) Nem sokára kitámolygott a pincegádorból és eltűnt a sötétségben, még el sem köszönt. Katonadolog, mondták a jelenlévők. Reggelre kijózanodik s folytatták az ivászatot.

Másnap reggel Kaplonyi arra ébredt, hogy bőgnek a marhák az istállóban és a disznók vetik széjjel az ólat. Hol van Márti ? Ilyen még nem történt, hogy ne legyen a helyén egy kis pincézés után ! Gyorsan felkapta a ruháit, kiment az ólba s kereste Mártit a vackában. Márti hé ! Kelj már fel, a hasadra süt a nap ! Éhesek az állatok ! Hun vagy már na ? Márti vacka üres volt. Hova a fenébe vesztél el ? Bement a szénatartóba s mikor felnézett, földbe gyökerezett a lába . Márti ott lógott egy  kötélen élettelenül ,megfejthetetlen bárgyú mosollyal az arcán. 

 

Dr. Nagy Antal. 1988.10. 28 .

Szatmári sváb hagyományok

Nach oben