http://nagydoki.npage.de

Dr. Nagy Antal - Krasznabélteki hagyományok, történetek, játékok

 

MÁLÉTERMESZTÉS.

 

 

 

 

 

 

Azt énekli Kovács Apollónia : Kukorica, tengeri, adjál a disznónak enni ! A búza után a Málé is ( béltekiesen ) fontos termény volt a bélteki gazdálkodók számára. Hiszen kukoricát és krumplit adva a hízónak, termelődött meg az araszos fehér szalonna, a dolgos mindennapok energiahordozója .

 Eredetileg a svábok által termesztett kukorica az úgynevezett "magyar málé" volt és gömbölyű, fényes, üvegesen csillogó szemekből állott . A csutikája fehér és a szemek nehezen lebonthatóak voltak . A szára két és fél, helyenkén akár három méter magas, melyen egy vagy két jólmegtermett 25-30 centit elérő cső helyezkedett el . Érési ideje 120 nap körüli volt, ami nem mindig felelt meg a helyi időjárási paramétereknek. Kesőbb bejöttek a Hibrid fajták, melyek sárga zömök csöveivel, harminckétsoros, lófogra hasonlító szemeivel kiszorították a magyarmálét. Könnyebben lehetett morzsolni ezeket a fajtákat, de a fajsúlya nem érte el az előbbiét s tápértéke sem volt olyan jó, a puliszkalisztje sárga volt s erőtlen, pláne amikor bejött a műtrágya alkalmazása a mezőgazdaságban. Ezt még aratógéppel is be lehetett takaritani.

A bélteki gazda, ha a búza, krumpli, répa, vagy szűzföldön kukoricát akart termeszteni akkor igen jól kellett a földet előkészítenie. Ősszel megtrágyázta, mélyszántást eszközölt,erős ökrökkel, ritkábban lovakkal. Télen a föld pihent a hó alatt. Március végén, április elején újraszántotta a bevetnivaló területet, de most csak felületesen . Az ekét lehetett állítani az eketaligán,hogy milyen mélyen szántson. Szántás után megboronálta s alkalmas időben elvetette a magot.

A magnak való szemeket az azelőtti évben termett legszebb csövekből válogatta ki. Lemorzsolta a csőnek mind a hegyén, mind a tövén lévő szemeknek pár sorát. Ezeket megetette a tyukokkal s a középső egészséges szemeket külön edényben lemorzsolta. Ez volt a vetőmag.

Vetni lehetett különböző módon; vagy úgy, hogy egyszerűen a hátára vetett homokóra alakú zsákból egyenletesen beszórta a bevetendő területet ( 1976 -ban az alsószopri szomszéd, ott voltam orvos 19 évig, még mindig ezzel a módszerrel vetette a kukoricát), aztán elboronálta, meghengerelte, hogy a madarak nehezebben tudják kiszedni s várta a csírázást mely az időjárástól függően 12-14 nap alatt bekövetkezett s megtelt a terület apró hegyes élénkzöld, avagy hideg időben sárgászöld kukorica palántákkal.

Volt ám az egyszerű gazdának vetőgépe is, mely egy targoncaszerű ládából állott, csak nagyobb volt a kereke, pont akkora mint egy szekérkerék, amely áttétellel a ládában két csillagalakú karos szerkentyűt forgatott . A ládában annyi vetőmag volt, hogy a forgó rész könnyen kiszolgálhatta magát.  Minden kar végén egy kis kanál volt melyben két-három málészem is elfért. Forgás közben azok beledobódtak egy-egy tölcsérbe, amely a földben csúszó csoroszlyában végződött . Így a mag egyenletesen és sorban a földbe került. Marharépa, cukorrépa, napraforgó ültetésére is alkalmas volt. A nagygazdáknak modern, többsoros vetőgépjük volt, többnyire magyarországi,vagy német gyártócégtől.

Többen, mint apám is, aki a kerékgyártó műhelyben "tanulta" a mezőgazdaságot, cérnát húztak ki a föld két végéhez ( kevés földje volt) s a cérna mentén kapával ültették el a málét . Így is kikelt sorban.

Amikor a fiatal növénynek négy levele volt, akkor kellett először megkapálni. Volt aki megekekapálta ( ekézte) a területet s akkor csak a sort kellett kapálni (  sarabolót  nem láttam mifelénk, pedig ügyes kézi kapagép) vigyázva, hajolva, mert igen zsenge volt a hajtás és egykettőre lenyeshette, letörhette a kapa a legszebbet, pont amelyiket meg akartál hagyni.

Ide jön egy humoros jelenet, melyet a málékapálók el-elmondtak , szórakoztatva a társakat, mert többen kapáltak, hárman négyen is, nagygazdáéknál akár tizen is, a kollektivben pedig csoportosan, élen a csoportfelelőssel.

Jó napot néni ? Málét kapálok ! Nem azt mondtam, köszöntem ! Sűrű volt, de kiszedtem !Bolond maga néni ! Az egyik sor végig a másik meg félig ! Bizonyára nagyon süket volt a néni, hogy ilyen módon két csűrben csépeltek .

A magoncokat meg kellett ritkítani s araszon belől két tő nem eshetett. Az első kapálásnál a földet a kapával a tőtől elfelé kotorták, mintegy mélyedést kapálva a szár körül ahol az esővíz megállhatott, táplálva a növényt. Fájt a dereka a kapásoknak, de szaporán hajlongva egyezték a sort, fel-fel nézve, messze van e még a vége.

Ebédkor furfanggal megtanulták ki nem dolgozik jól . Tisztakezű kapást kerestek kenyeret szelni . Akinek tiszta volt a keze az nem gyomlált eleget, nem ritkitott eleget, csak a kapát jártatta felületesen s a száját. Az ilyen embert, asszonyt aztán nem nagyon hívták kapálni, vagy rápirítottak, hogy máskor mocskosabb legyen a praszlija.

Szokás volt, hogy minden második,harmadik sorba paszulyt is ültettek . Ezt rögtön a vetés után a vetővonal mentén haladva, minden öt lépésre egy kapával lyukat mertek ki, oda öt hat szem karós paszulyt löktek s betakarták. A bab valamivel hamarabb bújt mint a málé, de egyszere kapálták . Jó volt, ha nem küldött Orbán egy talajmenti fagyot, mert mindkét növény fagyra nagyon érzékeny, s a tök is, melyet előszeretettel ültettek a málé közé társnövénynek .

Apám a nagy "mezőgazdász", fiatal korában el lett küldve paszulyt ülteni, mert anyám betegeskedett, akkor volt vakbélgyulladása amelybe majdnem elpusztult. Szatmáron a Lükő Béla kórházban kivették neki és sokáig őrizte spirituszba téve az üveges szekrényben. No elmegy apám, s ahelyett, hogy végigjárta volna a sorokat s türelmesen hatosával elültesse a paszulyt, vágott a kapával két keresztbesort a máléföld elején s a kasból mind beleszórta a vetőmagot. Anyám már lábadozott, s mikor megkérdezte, jól ültetted  el a paszulyt Sanyi ? Azt felelte, majd meglátod, hogy milyen praktikusan vetettem el. Kisszéken ülve is leszedheted az egészet. Mikor anyám annyira jútott, hogy kimehetett a földre a haját tépte, mert a keresztbe húzott sorokból egymás hegyén-hátán bujt ki a sok paszuly és semmi sem lett belőle .

Ezekután az időjárásnak megfelelően még háromszor kellett a málét kapálni, mely ha jó meleget és elég nedvességet kapott gyorsan nőtt, hányni kezdte a barkáit majd a csöveit. Margit napkor junius tizedikén néhol tejeskukorica is volt már.Az volt ám a csemege . Néha édesanyám odatett egy nagy fazékkal, aljába zöld s fehér csuhét tett , jól befedte ugyanazzal s órákig főzte . Nagyon finom volt, csak estére nem volt szabad  sokat enni belőle, hasgörcs és bélcsavarodás veszélye miatt .

ADOMA. Kiküldi az egyszerű ember a fiát, nézné meg a máléföldet, fejlődik e már a cső ? A fiú hazatérvén , igy áradozik az apjának . Édesapám a mi málénk olyan szép vékony és magas, halványzöld szinű, piros a szára s fehér a csövekről alálógó haja. A szomszéd máléja meg csupa fekete s csunya sötétzöld, olyan mint a cigány .

Na fiam tudd meg, így a gazda, a szomszédnak lesz is máléja , de nekünk csak jövőre, ha a földet megtrágyázzuk ősszel .

A második s harmadik kapálásnál még ritkítottak az egyedeken s fél méterre növelték a szárak közötti távolságot. A kivágott szálakat összeszedték s a tehenekkel, ökrökkel megetették, vagy napon megszárították későbbre, mert egyszere sokat nem volt szabad a zsenge málészárból a teheneknek adni, mert felfuvódtak. Ilyenkor már kötelező volt az ökrök és tehenek száján a szájkosár, melyet hordóabroncsból,vagy ritkábban erős dróthálóból készítettek. Így az igavonó nem tudott kárt tenni a kultúrában .

A negyedik kapálásnál a földet a málészár tövire húzták, mintegy húsz harminc centis dombocskát formálva minden tő körül. Ez arra volt jó, hogy a szárat megtámogassa s a nyári viharok ne döntsék ki a kukoricát .

A málé virágából kicsi esernyőt lehet fabrikálni . Levágjuk a virágot az első bognál, simára letakarítjuk az ágas virágzatot, majd a bognál kezdve hosszant négy egyforma részre hasítjuk a málészárat vigyázva, hogy a szárat körülvevő levélgyűrűből annyi maradjon, hogy azt le fel húzogatva az ernyő váza kialakuljon. Lehet négyes esetleg hatos esernyővázat is késziteni . Nagyon mutatós csillag alakítható így ki .

A negyedik kapálással egyidőben már lehet paszulyt is szedni . Ezt is három vagy négy rendben szedték . Nem volt ajánlatos elhanyagolni, mert egy nyári zápor az érett hüvelyeket mind kinyitotta, s a paszuly a földre pattogott és hamarosan ki is csirázot. A leszedett paszuly a sor végén letett zsákokba került majd hazaszálítódott a napos tornácra, vagy a padlásra. Pár napig szárították, majd sujkolóval addig verték amig a paszuly szemek mind kipattantak . Idősebb asszonyok egész nap a paszulyt bontották az-az brecseláztak. Majdminden pénteken paszulyleves volt rántásosan, de disznóláb nélkül. A béltekiek pénteken húst nem ettek. Ritkábban törtpaszuly is készült paprikás sülthagymával feldíszítve, ízesítve .Szerettük annak ellenére, hogy biogáz termelődött belőle, de tudtuk a módját annak, hogyan lehet azt akár ötfelé is osztani. ( Lásd, Feierstein Venci. )

Egyik nyáron anyám eltervezte,hogy a géresi határba megyünk paszulyt szedni. Ott volt ideiglenesen egy hektár földünk, amit az apám keresztapja " ajándékozott" a TOZ megalakulása előtt, nehogy kuláknak kiáltsák ki . Veszem én a zsákokat úgy hét óra tájban s megyek előre. Arról volt szó, hogy anyám később majd utánam jön, de előbb ezt azt a háztájiban elvégez s persze ennivalót meg vizet is hoz a mezőre. Ember tervez Isten végez , csak nem tudom mi okból végződött számomra kellemetlenül a paszulyszedés, miért lettem megbüntetve én is mint a Haraszti István spikáláskor. Nos szedem én a paszulyt a hosszú sorokon, még harmat volt a málétő aljában s a paszulyok felfutottak a málé tetejébe, átkapaszkodva a szomszédba a harmadik sőt néha a negyedik málétőre, összefonódva a szomszédos paszulybokor indáival. Sokszor valóságos girlandokat, fonatokat alkotva, melyeken sorakoztak a szép sárga érett, kardszerű paszulyhüvelyek. Szedtem én szaporán, teltek is a zsákok, még lábbal bele is tiportam , hogy több férjen . Úgy belemelegedtem a munkába, mert közben a nap is jócskán felhágott az égre s csipte a nyakam az izadsággal keveredő virágpor, hogy meg is feledkeztem anyámról . Nem jön, hát nem jön ! Biztos sürgős dolga akadt, de a paszulyt azt le kell szedni, nem tűr halasztást, hajtogattam magamban lelkesülten s ilyen messzire mégegyszer kijönni sem semmi !  Delet harangoztak Géresen, de anyám nem jött meg , pedig még el is lógtam a közeli patakra s megmártóztam úgy ruhástól, vizet is ittam belőle. Gyorsan visszatértem, s folytattam a munkát addig amig mind leszedtem a paszulyt . A zsákokat kivittem a szekérút közelibe, ha valami jön, hátha felrakhatom. Szerencsém volt. Már alkonyodni kezdett amikor egy ökrösszekér jött s a gazda, Isten megáldja a porát is, látván árvaságom megszánt, s a zsákokat mind felrakta velemmel együtt a szekérre. Öreg este lett amikor a házunk előtt némi szunditás után leszöktem a járműről és beszaladtam a házba segitségért, a paszulyt lerakandó . Na gyere csak Te büdös kölyök ! Hol tekeregtél egész nap ! Fogadott ki anyám s már kereste is a venyigét elnáspágolásomra. De egyszerre földbe gyökerezett a lába, mintha villám sujtotta volna, eszébe jutott, hogy engem paszulyt szedni küldött a reggel, ő meg erről teljesen megfeledkezett. Rögtön taktikát változtatott s verésre iduló keze ölelgetni kezdett s csókolt is engesztelően . Hát még amikor a hét zsák paszuly lekerült a szekérről azt sem tudta hogy hálálkodjon az alkalmi fuvarosnak . Ilyen emlékeim vannak a paszulyszedésről és ilyen munkamorált neveltek belénk szüleink, nagyszüleink s a közösség amelyben éltünk.

A málé pedig az augusztusi kánikulában szépen sárgulni kezdett s ha Kisasszony napján( szeptember 8 ) nem kapta el az első fagy, magától is megsárgult. Elkezdődhetett a málészedés. Vesszőkasokkal s széles oldaldeszkákkal felszerelt szekerek mentek ki a földekre. Az ökröket kifogták s pár málécsutkát ( szárat) löktek elébük, mellyel azok zajosan foglalkoztak, keresvén rajta a csövet, bőségesen nyálazva.

A tábla közepén leszedtek két vagy három sort s útat nyitottak a szekérnek, mely követte a szedőket. Volt aki csuhésan az-az palozsnyásan törte a csöveket s a nyaka köré tekert zsákba szedte, vagy a tövén meghántotta a csövet s csak a hajától is letakaritott csövet dugta a zsákba.Ha zsák nehéz lett a közeli szekérbe öntötte a tartalmát.  Ennek a módszernek az volt az előnye, hogy a málé cső nem lett földes, ami később belekerülhetett a puliszkalisztbe s recsegett a fogak alatt. Aztán változott a módszer, melynek nagyapám csak nagy nehezen adott helyt, márminthogy a csöveket egymástól megfelelő távolságra kialakított csomókba hajgálják . A mikor az egész tábla le volt szedve, jött a szekér, melyre erről-arról mind feldobálták a csomókat, széldeszkával magasítva az oldalt, zsákokkal az elejét s végét , hogy több férjen. Volt, hogy a máléban termett tököket is feldobták, vagy azért külön eljöttek . A hántolatlan csöveket a csűrbe gyűjtötték és meghívták a rokonságot, szomszédságot málét hántani . Az volt ám a hasznos szórakozás. Késő éjfélig a petróleum és viharlámpák fényénél akár több este is tartott a máléhántás. Sok beszéd, elmesélés, ének hangzott el ilyenkor. Mi fiatalok sokat hancuroztunk a puha édeskés illatú palozsnyában , amit aztán megetettek az állatokkal. Megszárítva a palozsnya jobb volt a szalmazsákban mint a szalma. Ezt megfonva, lábtörlőket is lehetett gyártani. Különösebb kultúrája nem volt a palozsnyafonásnak Bélteken . A meghántott mále a góréba vagy a padlásra került. A Góré az nem bandafőnök volt, mint ahogy azt manapság nevezik, hanem egy eleinte vesszőből óvális alakú hatalmas, a földtől egy méter magas plattformra szerkesztett fonott kas, zsúptetővel, melybe belement az egész málétermés . Oldalán megfelelő nagyságú lyuk volt , ahol egy deszkaajtót megnyitva direkt egy kosárba lehetett a csövesmálét ereszteni, miután az kellőképpen megszáradt. Később megjelentek a léckeritésszerű, fából,vagy dróthálóból, téglalapalakúra ácsolt, cseréptetős,betonlábú, modern górék. A málét puszta kézzel, vagy sokfogas kézifejtővel lemorzsolták. Nem volt ritka a kézzel hajtható szimpla máléfejtő, mely egy láda oldalára volt erősítve. Bohuséknál nagyobb kapacitású gyári fejtőszekrény volt. Sokszor átmentem a szomszédcsűrbe fejtőszekrényt hajtani csak úgy magánszorgalomból, a jószomszédság fejében . Volt ott, szecskavágó, ekekapa, vetőgép , triör ( magtisztitó) s minden ami egy nagyobb gazdasághoz szükséges. Később kombájnnal is aratták a kukoricát mely le is morzsolta a csöveket s csak a szintiszta szemek kerültek egy a kombájn mellett haladó teherkocsiba.

A málészemek ezután, megfelelően megszáritva, zsákba kerültek s elvivődtek a malomba ahol Darás Jani felöntötte a garatra, beindította a darás malomkövet s a felerősített zsákba már folyt is a szép sárga meleg máléliszt . Otthon a lisztet ki kellet üríteni, mert megfőhetett a zsákban . Erre egy a kamarában, istálóban avagy a padláson lévő nagy deszkaláda szolgált, szuszék magyarul, de ezt a szót a béltekiek nem ismerték . A ládának két ürege volt, egy a korpának, vagy darának s egy a málélisztnek. Ha összekeverték volna őket, akkor puliszkalisztet nem lehetett volna felhasználni puliszkakészítéshez. A puliszkalisztből készült a puliszka, ami lehütött tejjel, gyakori reggeli vagy vacsora is volt a sváb családoknál. A puliszkának inkább az ömlesztett, kevergetett fajtáját készítették. Sós, fövő vízbe addig csorgatták a megszitált puliszkalisztet amig a massza meg nem sűrűsödött. Ritka helyen boritották ki s vágták fel cérnával. Ezt a románoknál láttam később, s igazi juhtúrós puliszkát feltűrve, először az anyósomnál ettem, amikor háztűznézőben voltam székelyföldön 1968 -ban. Itt, Székelyföldön, egyben teszik oda a fövő, megsózott vizbe az egész mennyiségű pujiszkalisztet , lyukat készitenek a lisztkupacba a pujiszkakeverővel, főzik egy darabig, majd a forró vizből valamennyit letöltenek és addig keverik a pujiszkát mig egy összeálló massza lesz . Van, hogy még a forró vizből tölteni kell hozzá .Kanállal egyenletesen elsimitják a kész pujiszkát az edényben, majd egy kicsit a meleg kályhára teszik s láss csodát, a pujiszka magától felemelkedik s puffog . Kiöntik egy lapitódeszkára és már lehet is szeletelni egy cérnaszállal . Más ize van ennek a pujiszkának, nem olyan vizizű. Ilyet a bolti grizes puliszkaliszttel nem lehet elművelni . Csak malomkövön őrölt kukoricalisztből lehet jó pujiszkát keverni. Az anyósom sem készitett többet olyan feltűrt juhtúrós pujiszkát nekem s a feleségem se mint 68-ban, mert szerintük a mostani juhtúrók nem igaziak, meg vannak keresztelve tehéntejjel. A menzán,a diákkantinban csak csipős juhtúróból készült phagasit adtak. ( Ezt a szót nagyanyám előszeretettel használta olyan dolgok megnevezésére aminek nem tudta a nevét, vagy nem jutott eszébe a magyar megfelelője: valami csomag-készitmény- igy lehetne leforditani. Még használta hasonló értelemben a Ding szót is. Ezt vagy azt a dolgot add ide, egy tárgyat. ).

Ritkán, de készült a puliszkalisztből tészta (az-az sütemény) is, Cielta, ahogy anyám mondta neki. Ha olyan kedve volt, megszitált egy tetejes tángyér( tányér) puliszkalisztet, hozzákevert két kanál búzalisztet, vagy négy-öt kanál cukrot, ha nem volt akkor szilvalekvárt, vagy cukorrépa szirupot, vizet, netán tejet is megfelelően, egy tojást, s két kanál olajat . Összegyúrta, állni hagyta egy órát, majd hozzákevert egy sütőport. Az egészet beleöntötte egy kiolajozott tepsibe s megsütötte. Nem volt éppen cukrászsütemény, de mint Móricz Zsigmond irja a Légy jó mindhalálig című regényében "jó bendőbe jó, csak ki lehessen rókázni ! " s mi ettük, mert éhesek voltunk. Néha nem sikerült a készítmény, mert nem volt jó a sütőpor, vagy megégett, ilyenkor anyám mérgében az asztal alá vágta tepsistől. Mi onnan is megettük . Puliszkalisztből készült kenyeret nem tudott sütni, pedig az lett volna az igazi Málé, ahogy ezt a székelyek nevezik . Nekiek sem izlik, mert amikor azt mondják rólad "nagy málé vagy " akkor jobb, ha eloldalogsz .Apám az ilyesmit nem szerette, sem puliszkát, sem cieltát nem kért, néha a frissen levágott majorság aprólékát hagymásan, paprikásan megette puliszkával is ha éppen kenyér nem volt a háznál. Azt tartotta a puliszkát egye meg a disznó, ő meg majd a disznót eszi meg . Anyám néha készített rakott puliszkát is . Azt úgy készítette, hogy egy sor puliszkát belerakott egy kiolajozott vaslábasba, arra lekvárt tett, majd ismét egy rend puliszkát s egy sor cukros prézlit , majd megint puliszkát s lekvárt és betette a lerbe pár percig, hogy az izek összefőjenek.

A mezőn maradt kukorica szárakat, béltekiesen csutkát, sarlóval levágták,fűzfavesszővel kévébe kötötték és a földdarab közepén kúpformájú csomókba összerakták . Jellegzetes őszi képét adták ezek a csomók a határnak. A csutkacsomók téli ideiglenes szállást adtak a nyúlaknak, egereknek esetleg a csavargóknak is. Jól lehetett bujkálni, bujócskát játszani bennük. Ha a széna elégséges volt akkor tavasszal a csutkát elégették kint a földön, de a takarékosabbja mint nagyapám, hazaszálította apránként s az állatok elé tette a jászolyba. Azok szépen lerágták a szárat, csupasz kóró maradt csak belőle . Azokat dróttal összekötötte s a szin mellett egymásra rakta. Azzal főzte nagy üstben a disznóknak a krumplit, a répát, a tököt, hátul az ól melletti helységben, ahol a kandalló mellett a kenyérsütő kemence is helyet kapott . Képes volt egész délután egy nagy késsel a száraz kórókat vagdosni s gyúrni a tüzet, hogy megfőjön az aprókrumpli. Ide a tűzbe került a szemektől megszabaditott csutika is.

A málécsutkából hegedűt is lehetett késziteni. Egy éles késsel a két bog között kiálló egyenes "húrokat" felszabadítottuk, alápócoltuk saját anyagából, majd még egy ilyet keszítettünk s megnyálaztuk. A kettőt összedörzsölve nyekeregtetni lehetett a "hangszert". Azt hiszem ezt nevezik nyárihegedűnek .

A máléliszt nagy részét leforrázva, főtt krumplival, főtt tökkel keverve a disznókkal etették meg. Ide jár nagyanyám s anyám elbeszélese a cigányok templomáról . Valamikor nagyon gazdag nép volt a cigányság. Nagy birtokaik voltak s pont úgy éltek, s gazdálkodtak mint más rendes ember. Annyi volt a disznójuk mint égen a csillag s még eggyel több, mert csak a disznóhúst kedvelték. Templomjuk is volt, de más épitőanyag hijján azt is nagyképűen szalonnából építették fel. Kolbászból volt a keritése no meg a harangkötél is. Egyszer egy nagy háború s éhinség lett, aztán mert a cigányoknak nem volt mit enni, megették a templomot harangkötelestől, keritésestől s azótta nincs is nekiek , de a sárgalábú Istenük megigérte, hogy hamarosan feljön a csillaguk . Már látszik is a horizonton .(  Cigányhermány, Cigányszáldobos, Cigánybömbölön, Lüget, Cigányürmös, Előpatak, Árapatak. stb )

A szemes kukoricával libákat s kacsákat is tömtek .A szemeket olajos vizbe tették, az elkerített libát a lábukkal leszorították s markukból szemeket csorgattak az erővel kifeszített csőrbe, hüvelykujjal óvatosan lesegítették a taplálékot a zuzába. Hetek mulva a liba meghízott, s levágva hatalmas mája lett s szalonnája, amiből készült a libazsír s a libatepertő, zsidóéknál libaszalonnát is készítettek . A hízott liba nyakát megtöltötték s kisütötték . Termesztettek Csólent avagy Sólent paszulyt , ami alkalmas volt egyfajta töltött libanyak készitésére. Ha a kukorica szem véletlenül a gégébe futott a libát le kellett vágni vagy hivtak egy jártas asszonyt aki értett ahoz, hogyan kell a félrecsúszott málészemet kiszedni a gégéből. Manapság ezt állatkinzásnak tekintik és büntetendő dolog .

A libamáj finomságáról meg legendák keringtek . Ezt szerette Pink Úr is, a dédnagyapám.

VICC. A zsidó utazik a vonaton s amikor megéhezik , előveszi a hazulról hozottat s elkezdi szeletelni a libamájat . A szomszédja egy Gozs ( nem zsidó), sokat hallott a libamájról, de még nem volt alkalma megkóstolni sem. Megkérdi a zsidót : Mondja kérem, a zsidók nemde azért olyan okosak mert sok libamájat esznek? Lehet ! Válaszol az tele szájjal . Nem adna nekem is egy kis darabot ? Tessék, vágja le az egyik csücskéjét a libamájnak az óhitű  ! Mennyibe kerül ?- kérdi gálánsan az utitárs. Huszonöt lej, mondja félig tréfásan az utas. A mi emberünk azonnal ki is fizeti, majd nekilát s egybe bekapja a májdarabot. Majszol, majd miután lenyelte a finom falatott , odaszól a zsidónak : Hallja maga ! Én rosz vásárt csináltam az előbb !  Miért uram ? Nem volt jó a libamáj ? Dehogy nem, nagyon finom volt, de én huszonöt lejjel egy egész libát veszek a piacon s az egész mája az enyém lesz s még a libát is megehetem. Na látja, vágja rá a zsidó ; csak egy kis libamájat evett s máris hogy megokosodott. !                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     Ismét elkalandozunk az erdélyi tájakon s találkozunk Kolozsváron a tordai illetőségű Búgeci Berci bácsival. Ő arról hires, hogy nem járt iskolába s csak úgy magától tanult meg olvasni. Ime az eredmény :

Elmegy reggel korán a kertek alatt gyalogolva a kincses városba téblábolni . Nézi a kirakatokat s egy feltűnő reklám megtetszik neki s megpróbálja elolvasni a szövegét. Furcsa olvasási tehnikája volt, mert az első betűt elolvasta, utána a másodikat, aztán a kettőt összeolvasta s így tovább. Lássuk mit olvasott ki :  L, I, LI, B, IB, LIB, A, BA, IBA, LIBA, SZ, ASZ, BASZ, IBASZ, LIBASZ, A, SZA, ASZA, BASZA, IBASZA, LIBASZA, L, AL, SZAL, ASZAL, BASZAL, IBASZAL, LIBASZAL, O, LO, ALO, SZALO, ASZALO, BASZALO, IBASZLO, LIBASZLO, N, ON, LON, ALON, SZALON, ASZALON, BASZALON, IBASZALON, LIBASZALON, A, NA, ONA, LONA, ALONA, SZALONA, ASZALONA, BASZALONA, IBASZALONA, LIBASZALONA.( Persze attól még két nn-el irják a szalonnát )

Hát ez kurva rosz eledel lehet mondta, s mivel megéhezett leült a Mátyás szobor mellé , kibontotta a hazait s disznószalonnával jólakott. Még magasan járt a nap s minthogy már mindennel torkig volt a nagyvárosban, bekerült a Házsongárdi temetőbe. Nem messze a főkaputól van egy fekete márványobeliszk( ma is ott van), mely felkeltette Berci bácsi érdeklődését . Van időm elég, tekintett fel a még magasan álló napkorongra emberünk, ezt is elolvasom gondolta magában. Ime ;

N, O, NO, SZ, OSZ, NOSZ, L, SZL, OSZL, NOSZL, O, LO, SZLO, OSZLO, NOSZLO, P, OP, LOP, ( na tessék ezek loptak is, morfondirozott magában ) , SZLOP, OSZLOP, NOSZLOP, I, PI, OPI, LOPI, SZLOPI, OSZLOPI, NOSZLOPI , na ez meg volna ,sóhajtott ! Lássuk a többit . CS, ICS, PICS, OPICS, LOPICS, SZLOPICS, OSZLOPICS, NOSZLOPICS, A, CSA, ICSA, PICSA ( na-na !),OPICSA,LOPICSA, SZLOPICSA, OSZLOPICSA, NOSZLOPICSA, ( ajajajj !) L, AL, CSAL, ( na tessék, még csaltak is ) ICSAL, PICSAL, OPICSAL, LOPICSAL, SZLOPICSAL, OSZLOPICSAL, NOSZLOPICSAL, Á, LÁ, ALÁ, CSALÁ, ICSALÁ, PICSALÁ, OPICSALÁ, LOPICSALÁ, SZLOPICSALÁ, OSZLOPICSALÁ, NOSZLOPICSALÁ , D, ÁD, LÁD, ALÁD, CSALÁD, ICSALÁD, PICSALÁD, OPICSALÁD, LOPICSALÁD, SZLOPICSALÁD, OSZLOPICSALÁD, NOSZLOPI CSALÁD . Hű ha, ez volt egy kurva familia ! Ezeknél az én nevem sokkal szebb mondta s elindult hazafelé ahol jött. ( aki nem hiszi járjon utána s olvassa el , búgeci módra) .

 

 

Tisztelettel . Dr. Nagy Antal, 2009. Juliusában .

 

 

 

Szatmári sváb hagyományok

Nach oben