http://nagydoki.npage.de
Ótott magyarok-Kimtete Hase.

Dr. Nagy Antal - Krasznabélteki hagyományok, történetek, játékok

KIMTETE HAZE AVAGY AZ ÓTOTT MAGYAROK . 

 

 

 

Gyermek és fiatalkoromban főleg szőlőkapáláskor vagy gombászáskor mindig nagyon kiváncsi voltam kik lakhatnak ott azon a dombon melynek temploma oly közel látszott de mégis olyan távol volt . Azt mondták; az ott a sándrai templom, ott laknak a sándraiak . Néha láttam belőlük a bélteki malomban, meg a hónapos vásáron, csak azt nem értettem, ha Sándra szomszédfalu hogyan beszélhetnek azok az emberek számomra annyira érthetetlenül vagyis Svábul . Nem tudom miért nevezték őket ótott magyaroknak, vagy kimtete haze-nak és miért terjesztettek róluk egész sor buta mesét. Az igaz, hogy svábul jobban pergett a nyelvük a magyar nyelvet pedig csak törték s a fennt kiemelt sértegetésekre akár tettlegességgel is válaszoltak. Akkor értettem meg és tapasztaltam meg amikor megadatott, hogy egy évig köztük éljek mint tanitó, milyen kedves, szorgalmas és összetartó nép lakja ezt a falut.   Ugyanaz a nép volt mint amilyen a környező falvakban letelepedett annakidején ,viszont a hely elszigeteltsége hozzájárult nyelvük, kulturájuk konzerválódásához, megtartásához. Talán ez volt az oka a környező, előnyösebb helyzetű, úgymond kultúráltabb falvaknak a sándraiak iránti negativ viszonyulásnak . Szorgos, összetartó és egymásrautalt emberek lévén, munkájukkal felvirágoztatták azt a hatalmas dombot melyen a falujuk SÁNDRA , Krasznasándorfalva, Alexandersdorf,  feküdt. Kút nem volt a faluban csak egy , az is a falu alsó végén a pálinkafőzőnél, onnan hordták a nagyon finom ivóvizet a sándraiak kannákban, ott ivott nagyott a tehéncsorda a hosszú vályúból reggel s hazatértében este. A házaknál lehetetlen volt a kútfurás , mert nagyon mélyen volt a talajviz. Házi használatra az ereszcsatornát nagy, földbe ásott, kibetonozott medencékbe vezették bele s az esővizet ott összegyüjtötték . Főzni mosni s az állatokat itatni az megfelelő volt . Szükség esetén ők is ittak belőle, de elég furcsa fanyar ize volt. Annál már jobb volt a boruk, amit még a falun átutazóknak is ingyen felkináltak, ha azok vizet kértek volna. Mára ennek az idilnek vége. Tömegesen vándoroltak ki Németországba a hetvenes évek végén s a nyolcvanas években . Biztosan megtalálták számitásaikat, mert egy sem tért vissza szülőfalujába.

 

 

Megérkezés.

 

Biztosan vannak adatok abból az időből amikor a sándraiak  megalapitották ezt a Béltektől olyan hat kilóméterre, Szakasztól négy kilóméterre és Szokondtól alig két, két és fél kilóméterre levő dombhátra épült falut. Biztosan eltelt egy pár év, amig otthonaikat megépitették s felvirágoztatták ezt a vidéket . Hivő katólikus emberek lévén nehéz volt a hit gyakorlása, mert sem templomuk , sem papjuk nem volt az elején . Dehát minden kezdet nehéz .

Minden vasárnap délelőtt összegyűltek a soros gazda udvarára és ott ahogy tudtak szentmisét cerebráltak. A soronkövetkező gazda ( minden vasárnap más ) prédikációt is kellett mondjon, viszont ez nem mindig ment simán . Egyszer az egyik fiatal szónoki tehetséggel meg nem áldott gazdára került a sor. Szegény, eleget akart volna kibújni ezen kötelezettség alól, de nem volt pardon . Az az ötlete támadt, hogy valakit megfogad erre a célra maga helyett. Talált is valami garabonciás diákfélét, aki látogatóba jött a nagybátyához az óhazából, aki kötélnek állott s elválalta ezt a nem egyszerű szónoki feladatot . Fel is állott őkelme az udvar közepén a székre, de amikor meglátta a sokasságot s azt a sok szempárt melyek rászegeződtek, elakadt a szava és egykettőre elfelejtette az oly gondosan előkészitett hegyibeszédet . Krákogott egy darabig s aztán nekikeseredett a szónoklatnak s első szavaiban lekapta a tiz körméről az összegyülteket, imigyen: Na tik vagytok ! Nagyot nyelt, hogy belereccsent az ádámcsutkája. Kidüllesztette a mellét, toporgott a széken s aztán ismét nekiveselkedett a "szóáradatnak " : Na tik vagytok ! Segélykérően széjjelnézett mint a készületlen diák ha valahonnan segitséget vár, megnyalta a száját s már éppen ékesszólásra akará azt nyitni, amikor az egyik türelmetlen résztvevő közbekiáltott : Mondjad már na ! Mik vagyunk mi ? Tik vagytok nagy marhák, mert nem tudtok egy papot eltartani !  Ezzel le is szállott az alkalmi szószékről, végetvetve a misének, mert nagy zsibongás és élénk szócsaták követték ezen kijelentését . Aznap délután össze is ült a falu tanácsa és megegyeztek, hogy ez igy nem mehet tovább, elég tehetősek már és ideje egy papot szerződtetni . Hétfőn be is ment egy delegáció a szatmári püspökhöz . Minden teketória nélkül előadták kérelmüket a főpapnak ilyenfomán:  Pispek Úr ! Nekünk kell egy pap ! De nem kell nekünk egy ojan jó pap , nekünk elég egy sildő pap is ! Ezen egyenes beszéd után az atya ki is utalt Sándrának egy süldő papot, az-az egy káplánocskát .

Templomépités kalandokkal.

Valahogy elhelyezték a papocskát egy gazdánál, viszont főtt a fejük hol fog az misézni, hiszen templom az nem volt . Járjon a pap minden vasárnap más-más udvarra ? Ez valahogy nem stimmelt. Ha pap van, akkor templom is kell legyen ! Honnan szerezzenek mestereket ? Ó hát semmi gond, ahogy a házaikat felépitették ők maguk, az Isten házát is fel tudják húzni, mondták volna és tüstént neki is kezdtek az épitkezésnek. Igenám de valahogy a nagy sietségben az egymást váltó kalákázók elfelejtettek ajtót s ablakot hagyni az épitményre . Hivták a papot, tekintené meg a templomot , jól van e ? A pap körbejárta az épületet s erősen csóválta a fejét . Kivülről látom, hogy jól van , de vajon milyen  lehet belőlről- kérdezte ?. Az egyik épitőmester felismerve ennek a bölcs kijelentésnek a fontosságát, röktön egy lyukat vágott a csákánnyal a templom oldalába, akkorácskát csak, hogy a pap feje beférjen . Tessék megnézni belülről is, invitálták most már többen a tisztelendő urat . Az be is dugta a fejét a résen, de kivenni többet nem tudta, mert az beszorult a lyukba. Segitőkészen neki álltak, hogy kihúzzák, de a papnak leszakadt a feje . Nézték a mozdulatlan istenszolgáját az épitészek , össze is csődült a nép, mire valaki feltette a fogas kérdést . Vajon volt e egyáltalán ennek a papnak feje ? Nosza delegációt szalasztottak a pap szakácsnőjéhez, hogy az tegyen bizonyságot a pap üstöke felől. A szakácsnő sem tudta biztosan, hogy volt e feje a papnak vagy nem, de úgy rémlett neki, mintha az este még tetvészte volna azt .Elkönyvelték munkabalesetnek a dolgot s folytatták az épület templommá való alakitását . Majd kapunk még vagy egy sildő papot, mondták . Van még ott ahol ez volt !

Arrébb tolják a templomot.

Telt múlt az idő, de a templom ott állott még fedéltakaró nélkül, pedig többször szerveztek gyűjtést és annyi  zsúppszalma nem gyűlt össze a faluban, hogy azt befedjék . Erre fel többen megmérgelődtek s vettek bádogot , azzal fedték be az immár templomkinézetű épitményt . Tornya is épűlt, harang is került, viszont az egyik atyafi bogarat ültetett a sándraiak fülébe, minthogy a templom nem jó helyen áll. Jobb volna ha visszább volna vagy húsz lépéssel, ne legyen olyan közel a szekérút . Semmi baj, arrébb toljuk, mondták egyhangúan a hivők s egy kiadós pincézés után neki is veselkedtek. Egyikük kimérte a húsz lépést, odatette a vadonatúj bőrkabátját s aztán az egész, novabortól feltüzelődött tömeg a templom túloldalára állt nyomni . Nyomták egy darabig, kérdezgetve mennyit haladt előre a templom s újra nekitürkölőztek a nehéz munkának . Arra járt egy kucai cigányasszony, jót nevetett a blőd dolgon, felkapta a felvigyázat nélkül maradt kabátot s odébb állt . Nagysokára valaki észrevette , hogy a kabát eltünt s rákiáltott az erőlködéstől kiveresedett templomtaszigálókra. Hó ! Álljatok meg ! Eleget haladt már a templom, hisz rányomtátok a kabátra !

A bikát felhúzzák a toronyba.

Idő multával, mivel a galambok felhordták a búzát, az kisarjadt a templomtorony felső ablakánál. Száraz időjárás volt s a harangozó elgondolta, hogy valamelyik nap felviszi a Bözsit, a tehenét a toronyba legelje le azt a szép zöld csokrot. Igenám de mivel közhivatalnok volt, furdalta volna a lelkiismeret, ha önző módon közeliti meg e témát. Kiötlötték a pincében, hogy legalkamasabb erre a célra a falu bikája lenne . Egy vecsernye után, meg is ejtették a dolgot, de mivel a bika sehogyan sem akart a csigalépcsőn a toronyba mászni, elhatározták, hogy felhúzzák oda . Kötelet tettek a nyakára s húzták felfelé ambiciózusan , legelje már le azt a zöld búzacsomót. A bika egyszer csak kinyújtotta a nyelvét , de nem a fűcsomó után ahogy vélekedtek egyesek, hanem mert megfulladt .

A bélteki kirbály.

Ezekután már békén hagyták az Isten házát, volt állandó papjuk, annak állandó szakácsnője, annak állandó fia, s végül unokája is, de mivel mindennek vége van még a kirbálynak is, meséljem el a sándrai pap egyik viselt dolgát. A templom védőszentje Szent Eraszmusz volt s azt minden évben mint kirbájt ( Kirchvei ) megünnepelték. Abban nem is volt hézag, viszont a baj akkor keletkezett amikor a szomszédi látogatást vissza kellett adni, mert ilyenkor összegyűltek a környék papjai. A sándrai pap több környékbeli pappal Béltekre volt hivatalos a Szent László által patronált templomi ünnepélyre . Nagyon szép kiadós szentmisét cerebrált a tiznél is több pap . Ilyenkor megadják a módját a ceremóniának, mint ahogy az utána következő ünnepi kinálmációnak is . El is húzódott a trakta késő éjjelig s a mi papunk belefáradhatott a hosszú misézésbe no meg a poharak emelgetésébe, mert elpihent a kényelmes foteljében .Elszakadt a film . Intézkedtek is, bekiáltották a kocsisát s elhelyezték a mozgásképtelen fáradt lelkipásztort a szekérkasban hátul. Sándráig semmi baja nem eshet . El is indult a lovasszekér, neki a kishágónak, a sándrai letérőnél irány a rázós szekérúton hazafelé. A kocsis néha- néha hátrapillantott, de mivel a tisztelendő úr igen csak főzte a kását a kasban, a lovak közzé csapott, érjenek minnél előbb célba.  Meg is érkezett a parókia kapuja elé, már nyitotta is volna a kaput, mikor észrevette,hogy hiányzik a hátsó kas, de a pap is . Kiesett kasostól együtt a szekérből. Visszakanyarodott s egy jó futamodás után ott találta az út közepén a kasban még mindig hortyogó istenszolgáját a pálinkafőző előtt a falu végén. Felrakta valahogy a szekérbe, de most már sűrűbben tekintgetett hátra ahogy a hegyen ment fölfelé s a lovakat is csak lépésben eresztette, nehogy megismétlődjön a csúfság már a faluban s valaki meglássa, mert pirkadozni kezdett. Odahaza aztán a pap szakácsnője átvette s lefektette az elázott egyházfit. Puszit nyomva a részeges pofájára, ahogy a nóta mondja. Elvégre ő is csak egy ember !

Ismerkedés a Zsuzsival.

  Nagyon jól kezdték érezni a sándraiak magukat az új hazában s néha távolabb is elkalandoztak .  A bélteki vásárba s a környező falvakba: Szakasz, Erdőd, Gilvács, Homoród, Terebes, valamint Szatmár. Mindenhova csoportosan és gyalog jártak, toronyiránt . A tehnika haladt s megjelent a sváb kisvasút, mely Erdődön is áthaladt .( Hamrod, Ärdäd und Terebescht,a Borlescht vonal Gilvácson keresztül Szatmárnémetitől félkörben egész Nagysomkutig s Üveghutáig. Nóta is volt, " Auf dem schwebischen Eisenbahnen... Már rég felszámolták.) Neki is fogtak kicsivel éjfél után  a mi embereink készülődni az első vonaton való utazásra s hogy idejében ott legyenek, mert a vonat az nem vár. Valaki azonban ismét felheccelte e jóravaló de hiszékeny embereket azzal, hogy a vonat nem viszi el őket, csak ha mindenki egy kevés szénát visz neki,( bischele) legyen mit egyen az a vonat Szatmárig . Fel is sorakoztak vagy tizen a hátukra kötött szénával s libasorban a hegyen át kimentek az erdődi vonatállomásra . Koromsötét volt még reggel négy órakor mire odaértek, aztán egyesével felsorakoztak szorosan a sinek mellé, szénával a hátukon, nehogy elszalasszák a járművet. Jegyet nem vettek, hiszen ilyet senki sem mondott nekiek, dehát annyi szénáért akár Szatmárra is elviheti őket a GÉJZES, ahogyan a  Zsuzsit, a kismozdonyt elnevezték . Egyszerre a vaksötétből  éles füttyszó hallatszott s kisvártatva valami fényes szemek jelentek meg a hegy mellett. Egyre erősödő csörömpölő, zakatoló , fujtató, masszogó zaj keletkezett és a mi egészséges fülű sándorfalvi embereinknek igencsak az inába szállt a bátorságuk  (akár a nyulaknak). Feszülten, szinte vigyázba állva, összeszoritott állkapoccsal várták a következményeket . Amikor pedig az ördögi masina füstöt, tüzet, gőzt okádva közvetlen mellettük lefékezett , mind megfutamodtak a közeli emelkedőre s onnan lesték elrémült arccal, most mi lesz . Az lett, hogy a Zsuzsi egyet füttyentet s úgy otthagyta az álmélkodó, beijedt embereket, mint szent Pál az oláhokat. Mit csinálunk most a sok szénával,kérdezték egymást, hiszen igy nem mehetünk Szatmárra szénával a hátunkon ? Odavitték a bakterhoz, mintegy kiengesztelésképpen, ha már elhozták, adja ő oda a Géjzesnek , hogy legközelebb ne ijessze őket ilyen nagyon meg. Aztán  gyalog, toronyiránt nekivágtak a tiz kilóméteres útnak, ahogy azt eddig megszokták.

 

 

Dr. Nagy Antal, 2009. 05. 06 .

Szatmári sváb hagyományok

Nach oben