http://nagydoki.npage.de
Pink Ùr

Dr. Nagy Antal - Krasznabélteki hagyományok, történetek, játékok

 

PINK ÚR A NENI .

 

 

              Pinkúr-nak nevezte az egész Béltek Pink Jánost a dédnagyapámat. Középmagas, jellegtelen ,mindennapi szűrke ember volt. Hajlotthátú, lassújárású. Úgy járt mintha valami roppant terhet cipelt volna a hátán. Fején zsíros, valamikor szép fekete kalapja kifakult. Szinehagyott, újkorában kékszínű  vászonsurc volt elébe kötve, barna posztónadrág és viseletes gyűrött fekete kabát, elhasznált, agyonfoltozott, kitaposott bakancs, mely  a lábán kotyogott minden lépésnél .

Mentében meg nem fordult, csak ment ment előre meggörbülve, hátratett kezekkel, lehajtott fejjel s aztán mint aki megunta volna ezt a pózt, vagy fájna a dereka, hirtelen kiegyenesedett, pókhálós szemekkel felnézett az addig földre irányított tekintetével, legyintett, majd valamit mormogott magában, mintha valakivel vitatkozna s aztán folytatta tovább hétrétgörnyedve az útját .

Ott lakott a Kishágó elején, a szakaszi utca utolsó házában, ha lehetett azt a szalmafedeles vityillót háznak nevezni . Felesége Katinéni egy hallgatag, de élénktekintetű asszony, kék szemeiből jóság s félelem sugárzott ki . Valamikor nagyon szép lehetett, s büszke , dehát az évek ....

Azt beszélték a faluban,hogy Pink János nem is oly rég nagy gazdag Úr volt, így nagybetűsen . Csomaközről költözött Béltekre és nagymajtényi nagygazda lányát ( Cukli Katalin ) vette feleségül. A vásártért övező házak közül, a legszebbikben lakott népes családjával, szolgáival. Még szobalány is volt a házánál, vincellér a pincéjében.

Övé volt szinte a félhatár , a legjobb földek egészen Gyöngyig, meg Géresig . Szőlőse is rengeteg volt a Gundiban a Nachbilban meg a Stumpabilban, Oxenbilban. Pincéjében annyi hordó bor volt, hogy megszámolni sem tudta . Istállóiban annyi szép állat, hogy az már egy kiállításnak is sok lett volna. Stájer lovak, címeres ökrök, disznók, kocák, malacok s apró jószág akár egy sáskahad, még pávát is tartott.

Hová tünt a nagy vagyon ? Elpazarolta, elitta, elkártyázta, elhúzatta a cigánnyal. Na ja !

Annakidején a falu főutcáján létezett és virágzott a Schwarz féle vendéglő, ahol Pink János, alias Pink Úr törzsvendég volt . Sokszor egy hétig sem ment haza, olyan jól érezte magát ott .Ugyan minek is, mikor ő akkora Úr, hogy elég volt csak megjelenjen a vendéglő ajtajában, Schwarz úr a vendéglős kezeit dörzsölgetve, hajlongva invitálta bennebb. Rögvest elépenderült Heluka a szépséges és fiatal kiszolgálónő aki körbeudvarolta a gavallért.  Na mit óhajt, mit kér ma Pink Úr ?  Ja igen tudom már, a szokásosat . Schwarz úr ! Pink Úr ma libamájat óhajt enni. Hozhatok Pink Úrnak egy tángyér libamájat. Igen Heluka ! Pink Úrnak egy tángyér libamáj ! Szedd a lábad s rögvest itt teremj ! Ez így ment hétről hétre, évekig.

                  Gazsi a cigányprímás is rögtön ott termett és próbálgatta a hegedűjét. Csókolom a kezseit nagyságos úr ! Mit húzsunk ma este ? A Csordáskirálynő jó lesz e , istálom ? Aztán a dolgok haladtak a megszokott kerékvágásban, jött a libamáj, a tüzes magyar borok, mert Schwarz úr még Tokajt is megjárta, hogy inyenc vendégeit kielégítse . Gazsi vonójában is ott táncolt hamarosan a száz pengős, de a legveszedelmesebb hiénák, Pink Úr kártyabarátai csak most kezdtek szállingózni. Kezdődött a duhajkodás, aztán a véget nem érő kártyacsaták, s Pink Úr szórta a pénzt akár egy vérbeli mágnás, három napig is, vagy egy hétig is belefeledkezett eme tevékenységébe. Sokszor kócosan, morcosan, tántorogva mérte az útat hazafelé s találkozott a munkába menőkkel akik ráköszöntek: Isten éltesse Pink Úr !, s mentek dolgozni sokatmondó  gúnyos mosollyal az arcukon.

             Hazaérve rettenetes patáliát csapott, mindenkit kikergetett a házból . A mészárostól kora reggel vásárolt hússzeleteket asszony hián odatette csak úgy zsír nélkül egy lábosba a sparhertre s amig a pipáját kereste az odaégett, rettenetes bűzt és füstöt árasztva. Eh mit neki ez a lábas odaégett hús ? Kihajtotta az egészet az ablakon  de úgy, hogy még ki sem nyitotta azt. Az éhség csak mardosta a gyomrát, a libamájat már rég ette. Gondolt egyet és imbolyogva felmászott a létrán a szabadkéménybe ahol mindig volt száraz kolbász, de jajj, egyensúlyt vesztve lefordult éppen a létra legtetejéről s beesett az alatta tátongó házipince vagy kispince nyitott ajtaján át a mélybe .Nagyon megüthette magát mert jajgatott is meg káromkodott is egy darabig, de senki nem mert a segitségére sietni egy ilyen komisz, kapatos embernek. A kisebbik fia is, az István, akit nem tűrt meg a házban, s az istálóban a jószágok mellett hálatta, csak a nyitott ajtó sarkánál lesett be, hogy most mi lesz a nenivel. Mikor látta, hogy az szitkozódva kászálódik ki a pincéből,csak úgy magában ezt mormogta: Hogy a nyakát törte volna ki, s maradt volna ott a pincében a vén lump ! Nagyon haragudott rá, de inkább félt tőle. Többször amikor éjjel hazakerült a vendéglőből, mert elfogyott a pénze, vagy nem jött össze a buli, ellenőrzést tartott az istállóban. Ilyenkor megtörtént,hogy beleszúrta a villát a rettegő gyermek szalmaágyába vigyázva ne sértse azt meg, s a vasvillával  "tiszta apai szeretetből" megemelgette, megfelelő halk káromkodások, fenyegetőzések közepette mint; hátrakötöm a sarkad te Gauner (gazember) , ha valami bajuk lesz az állatoknak, Krucifiksz meg Donnerwetter!

              Igy ment ez évekig, de a Pink úr földjei szerre apadtak el, stájer lovait kivezették az istálókból, elfogyott a majorság is és a jászolok üresen tátongtak. Gyerekei béresnek szegődtek a falu módos gazdáihoz, azokhoz akik elnyerték kártyán a vagyont. Mire észrevette magát Pink úr, még a házát is elárverezték. Annyi pénze maradt, hogy a falu végén megvette azt a szalmafedeles rosz vityillót s ott élt megtört, koravén feleségével még egy ideig.

Ellátogatott néha még a vendéglőbe is, de csak besompolygott szégyenlősen s megpróbált kérni Schwarz úrtól egy deci pálinkát hitelbe. Elutasították : Jajj Pinkúr, nálunk hitel nincs ! . Heluka pedig ki sem dugta az orrát a konyhából. Szomorúan ,megsemmisülve tért haza mindennapjaihoz. Azt mondják ritka jó nagytata lett, szerette az unokáit, játszott velük, versekre tanította őket, de nem élt nagy kort mint a felesége aki 94 évesen távozott el a bélteki temetőbe. Elsőéves orvostanhallgató koromban( 1966) az amerikai rokonok kijárták, hogy a Nenit kiássák és aközben a nagyott haladt temető első felébe, a felesége mellé újratemessék. Érdeklődéssel vettem ki sajátkezűleg minden csontját, de az állkapcsát a Mandibulát sehol sem leltem. Anyám epésen megjegyezte: biztos elázott neki az álla, mert annyit ivott világéletében. Emlékszem, egyszer anyám halottak napján összecserélte a szenteltvizes meg a pálinkás üveget és Schnapsszal locsolta meg a Neni sirját. Lett nagy kacarászás belőle, no meg pálinkabűz a temetőben. Ni te, még mindég kivánja a pálinkát, viháncolt anyám, temetőhöz nem illő komlytalansággal !

P.s. Azt is mondják,hogy Pink Úr részvényeket is vásárolt amelyek leértékelődtek s azért is ment tönkre a gazdasága ,meg kezeskedett is. Nagyanyám megtanított bennünket egy akkor divatos versikére.

                                                                                                            Hazajött a Tata,

                                                                                                                                                Hozott skatulyát.

 

 

                                                                                       Hozott benne sok szép

 

 

                                                                                       Számos cédulát.

 

 

                                                                                       Megverik az ajtót,

 

 

                                                                                       Jön a végrehajtó,

 

 

                                                                                       Megverik a kisdobot,

 

 

                                                                                       Minden eladó.

 

 

Emiatt a családban sohasem kártyáztak s minden fiatalt óvtak attól, hogy azt megtanulja. Én ma sem tudok kártyázni .                                   

 

Dr. Nagy Antal, 2009. 04.12.

Szatmári sváb hagyományok

Nach oben