http://nagydoki.npage.de
Csirkézés

Dr. Nagy Antal - Krasznabélteki hagyományok, történetek, játékok

 

CSIRKÉZÉS KRASZNABÉLTEKEN .

 

 

 

Valamikor, amikor nem a televizió meg a komputer előtt ültek az emberek, akkor is remekül tudtak a fiatalok szórakozni, játszani. Minden korcsoportnak meg volt a saját jellegzetes játéka. Igy a csordáslegények ( 10-18 év) akiket reggel feltarisznyáztak s kimentek a Hosszúrétre, nem csak éppen azt lesték hogyan nő a fű, hogyan legel a marha, hanem igyekeztek kellemesen eltölteni a napot . Játszottak. A pásztorjátékok egyike mely annakidején Krasznabélteken is divatos volt, a csirkézés .

 

Csapatjáték. Legkevesebb négy személy szükséges hozzá, de ha többen vannak, nyolc- tízen akkor még izgalmasabb s mozgalmasabb a játék.

Kellékek:

                                                  1. A csirke.    Egy hat-hét centi magas 2,5 cm átmérőjű fahenger . Gyakorlatilag megteszi egy seprűnyéldarab.                                                              2.Egy lapos kő, vagy két tégla, esetleg egy 20-25 cm magas fatönk.                                            3.Szélesebb cserefa,vagy fosznideszka. Hossza legaláb 1 méter .                                                                 4.Pásztorbotok . Minden gyereknek saját botja volt, amivel terelték a marhákat.(Somfa,mogyorófa, vagy hasonlóan erős faanyagból készült bot)

( a kellékek nagy részét elrejtették a mezőn, csak a botokkal tértek haza a legények)

A mérkőzés csapatválasztással kezdődött . Két csirkézni jól tudó legény botmérkőzéssel választott csapattársakat . Az egyik felkapja a botot és függőlegesen tartva, odadobja a tőle két három méter távolságra lévő fiúnak. Az elkapja ha lehet a közepén s függőlegesen tartva visszahozza az ellenlábasának. Amaz megmarkolja a botot közvetlenül a másik fiú marka fölött. Emez ugyanúgy válaszol s addig teszik rá  kezeiket, amig a bot végére érnek. Van, hogy alig látszik már ki a bot vége, de a gyerek oly erősen tudja azt megtartani, hogy két ujjal sem tudják a markából a botot kiverni, majd ezzel a fogással el kell dobja a botot vagy öt hat méterre bizonyítandó hogy azt birtokolja, ha nyerni akar. Ha így történik, akkor a botmérkőzést nyerő fiú választhat csapattársat és biztos, hogy a legjobbat. Aztán felváltva elválasztják két csapatra a jelenlévőket. Az egyik csapatból lesznek a botosok, a másik csapat a csirkefogók. Ha a jelenlévők páratlan számúak az egyik fiú elvállalja a bába szerepét . Ha páros számban vannak akkor a csirkefogókból az egyik fiú bába lesz . A bába nem más mint a csirke felállítója, pontosan a tönkre ferdén feltámasztott deszka hegyére-végére. Ez a játékos mindig a deszka közelében tartózkodik s mintegy bábáskodik a csirke felett. Megigazítja a deszkát, elkapja a csirkefogók által behajtott csirkét . Ő nem rohangál ! Kidobja a sikertelen ütés által elfekvő botokat, amit gazdája csak megadott jelre szerezhet vissza. A sikeres ütéssel  a bot is elég messze repül, de ha a csirkét nem találja el, azt ki kell rúgni. Ha a bot után szaladó gyerek, (gyerekek) később ér be (érnek be) és üti meg (ütik meg) a bottal a deszkát mintsem a csirkét visszahoznák, visszadobnák a bábának., a bot ,(botok ) akkor is kidobásra kerül ( kerülnek ). A csirke is a deszkát kell érintse, ha lehet hamarább mint a bot.

A játék lefolyása.

A deszka egyik végét feltámasztják a tönkre,vagy lapos kőre, a másik vége a földön fekszik . A bába a deszka legmagasabb pontjára állítja a henger alakú csirkét. Az első botos nekiszalad és a deszka végétől keresztbe húzott vonalat nem átlépve meglendíti a botot, azt neki irányítja-hajtja a deszka hegyén álló csirkének (a botot elengedi s az röptében üti meg a csirkét ) . Ha az ütés sikeres ( kevés gyakorlat után remekül megy), a csirke pörögve, néha zúgva, felröpül és akár 50-60 métert is elszáll . A csirkefogók igyekeznek azt elkapni röptében. Ehhez sapkát, kalapot is lehet használni segédeszközül, mert puszta kézzel megfogni a csirkét egy kicsit fájdalmas . Ha sikerül a csirkét megfogni a kifogó gyerek elkiáltja magát,hogy málc. Erre a botosok levetik botjaikat s kimennek csirkét fogni, a csirkefogók pedig bemennek csirkét ütni, vagyis cserélnek a csapatok. ( A jatékhoz nagyobb füves terület szükséges , házak között gyakori az ablaktörés).

Ha a csirkét nem sikerült megfogni röptében, akkor utánaszalad egy a landoláshoz legközelebb álló fiú és beszalad vele, vagy a bábának behajtja . A visszatérő csirkével a deszkát midig meg kell koppintani .

A bot az ütés után szintén elrepül, néha messzebb mint a csirke ( ez kedvezőtlen ütés). A botosnak a bot után kell futnia ,be kell mentse azt úgy hogy a deszkát is hallhatóan megüti. Ha a csirke hamarabb csattan a deszkán, a botot a bába keresztbefektetve a lábfején, minnél meszebb kirúgja.  A botot kirúgni úgy is lehet, hogy a botot merőlegesen rászorítjuk a lábfejre és igy próbáljuk minnél messzebb kidobni a mezőbe.

A kirúgott botot (botokat ) egy következő sikeres ütés alkalmával lehet csak begyüjteni, mely ütést a csapattárs hajt végre. A jól ütő fiuk szándékosan a végére maradtak az ütéssorozatnak, hogy végveszély esetén megmentsék a csapatot a kieséstől. Volt úgy, hogy akár három vagy négy bot hevert kinnt s a gazdáik izgulva lesték, mekkorát üt utolsó társuk. Sikeres dobás-ütés után, mint a megbolydult hangyaboly szaladt mindenki a botjáért, s a csirkéért. Nem volt ritka, hogy összeütköztek nagy igyekezetükben. Ha a botok mind elvesztek s nem sikerült bementeni őket, a játékosok kicserélődtek . A pásztorfiuk néha annyira belefeledkeztek a játékba, hogy a tehenek a kárba mentek s volt kapsz ha ezt otthon megtudták . Általában a mezőkerülő Rist Pista vitte a fiuk előtt a hirt haza s ilyenkor előkerült a nadrágszij vagy a vizbe áztatott kötél is .

Megjegyzés. Ha a csirkét nem sikerült elütni, vagy csak a deszka mellé esett, a bába visszaállította azt. Ha a bot nem repült elég messze azt a bába kirúgta. Az ütést megismételni nem volt szabad. Ha a bot messzebb került mint azt egy esetleges rugással kidobni lehetett volna, nem nyúltak hozzá.

A játék tét nélküli, ügyességi játék . Számon tartották a jó ütőket s legközelebb azok választottak, vagy azok kerültek be elsőnek egyik vagy másik csapatba. A "tejfelesszájú" kezdők felnéztek reájuk . Volt, hogy olyan eredményes csapat verbuválódott össze, hogy a csirkefogóknak estig sem sikerült bekerülniük csirkeütni, hacsak a csirkét el nem kapták röptiben. Olyan gyakorlott pásztorfiú is volt, hogy  a legelőre menet előre megmondta melyik szarvát foja eltalálni a pásztorbottal hátulról, több méter távolságból, a főkolompos tehénnek , mert ilyen is volt, amely mindig élen járt. Ma is van sok "főkolompos" az élen, kinek le is kéne törni a szarvát.

Dr.Nagy Antal , 2009.10. 12.

Szatmári sváb hagyományok

Nach oben