Ezer Mihály a szekeresi "basa" .

           ( Kis Szekeres, Nagy Szekeres, mind megissza amit keres ! )

     Zömök,ravaszkás mosolyú,behízelgő embertípus volt Szász Mihály uram az alsószopri kollektívgazdaság helyi brigádosa. Testes ,bika nyakú, mely egyvonalban volt a feje hátsó görbületével,hátul kopaszodó,elől alacsony, ráncos homlokú, vizslató szemekkel . Azért nevezték Ezer (nem csak száz ) Mihálynak, mert mindenhol túlteljesítette a normáját . Na nem a kollektívben . Oda annyit írt magának amennyit megengedtek neki . Saját személyi normáját teljesítette túl ! A valóságban is elég nagy hasú basáskodó alak volt, termetre és viselkedésre is . Uralta a szekeresi kollektivista tagokat és vaskezű brigádosként írta be nevét a picinyke falu történetébe . Állandóan egy bottal s kopott bőraktatáskával járta a határt és nem hiányozhatott a nyakából a kétcsövű messzelátója . Azt híresztelte, hogy az egy olyan csodás szerkezet amivel mindent és mindenkit meglát a mezőn és úgy merjen valaki helytelenkedni, netán valamit ellopni, hogy az a kukker az illetőt megdermeszti a tett színhelyén addig, ameddig őkelme oda nem ér . Háremje is lehetett amíg bírta,mert amikor a feleségét, egy jóravaló csendes, kékszemű asszonykát megkérdeztünk, fogta e meg a férjét más asszonnyal, azt válaszolta : Ajjaj, de hányszor s még rajta is ! Ha neki úgy tetszett, mit csinálhattam volna mondta szégyenlősen mosolyogva ?! Ennek ellenére kitartott mellette,együtt öregedtek meg .

  Minden hónapban legalább egyszer felmentünk az egy utcányi kis faluba a rendelő lovasszekerével előbb Bene Gheorghe, majd a csak " Americanul "-nak nevezett bácsikával . Az volt a helyi követelmény, hogy minden házba be kellett menni, ha beteg volt valaki, ha nem . Ilyenkor meg is kínáltak bennünket általában egy-két pohár borral . Mihály bácsihoz is bementünk néha (ritkán volt otthon ) s egyszer poharazgatás közben bejött a szopri milic sef is . Neki más poharat és más fajta bort hozott, minden magyarázat nélkül! Volt úgy is, hogy amikor a falu végéről a "központba" érkeztünk ahol a templom az iskola és a községközpontba levezető út is leledzett, "munkaképtelenek" lettünk, főleg az Americanul a kocsis, aztán én kellett hazavezessem a lovakat . Azok nem kaptak italt, de becsülettel akár magukra hagyva is sétálva hazavittek bennünket . Addigra kijózanodtunk . A falu másik felét a következő látogatásra halasztottuk, csak ha valami sürgős beteg volt mentünk át a másik falurészbe .

  Történt egyszer, hogy új orvoskollégákat neveztek ki a községbe az Iftimia házaspárt Kolozsvárról . Egyik pénteken megegyeztünk Mihály bácsival, hogy vasárnap felmegyünk feleségeinkkel egy kis kirándulásra hozzájuk és tallózunk a kollektív már leszedett epresében az erdő mellett . Mihály bácsi örömmel fogadta a kezdeményezést ami meg is történt, de nem úgy ahogy elképzeltük mindannyian . Én  és a kollégám biciklivel előbb érkeztünk, s miután hiába kerestük a brigádost, beleálltunk az epertáblába és zacskóba szedtük a még előforduló érett eperszemeket . Kis idő múlva megérkeztek a feleségek is alkalomhoz illően, szépen felöltözve és nadrágban ! Alig jöttek mellénk epret szedni, máris meg kellett álljanak e tevékenységben, mert a "brigadéros" úr mérgesen állított elő az erdő felől és erőteljesen hadonászva, kizavart bennünket az epertáblából.  Kérdem tőle, hogy a pénteken nem azt mondta, hogy jöhetünk bátran ! Azt mondja erre nekünk Mihály bácsi szenvtelen arccal, románul: Dar ce credeți dumneavostră? Asta nu-i de joacă te ! Pe mine mă duce miliția dacă se află ! ( Maguk mit gondolnak ? Ez nem játék neked ! ( helytelenül románul;) ez volt a szavajárása. Engem elvisz a milicia, ha megtudják!)  Mihály bácsi igenis várta a találkozást és előre tervezte a maga módján azt . Az erdő szélén, közel az epreshez lesállást alakított ki magának egy bokorban, ott várt és előre kéjelegve elképzelte ,hogyan fogja ő onnan kukkerezni a hajlongó nagyságákat ! A nagyságák pedig pantallóban jelentek meg és ez áthúzta a jól kigondolt tervét . Ezért lett mérges és ezért kergetett ki bennünket az epertáblából . Úgy kellett nekünk, ha nem nyújtottunk egy kis videós élvezetet a "nagyfőnöknek " !  Később aztán már Székelyföldre távoztam, amikor Iftimia doktor elküldte Kolozsvárra, ahol szívritmus szabályozót tettek neki . A szekeresiek azt mondták ,hogy a szíve még akkor is vert amikor meg volt halva !