http://nagydoki.npage.de

Dr. Nagy Antal - Krasznabélteki hagyományok, történetek, játékok

 

 MIKLÓSJÁRÁS KRASZNABÉLTEKEN .
 

 

Ezt a szokást a sváb telepesek hozták be s kisebb nagyobb megszakításokkal  Miklós estén avagy Mikuláskor adták elő, évtizedeken át . Kimondottan csak a katonaságra besorolt legények a sorosok lehettek a szereplői .
Miklós este december 6-a előtt "titokban" nagy készülődés folyt, melyben sokan segédkeztek, tanácsokat adtak, aztán felöltöztek a legények és sötétedéskor elindultak a házakhoz, körben a faluban .
A szereplők :
ÖRDÖG : Három legény öltözött be a kéményseprőktől elkért ruhákba. A főördögnek félelmetes maszkja volt, pirosra festett kosszarvakkal, kecskeszakállal, fekete fénylő pofázmánnyal, melynek szájából hosszú piros nyelvet tudott ölteni, (felfújt egy tussal pirosra festett disznóbelet). Hasán, hátán a csordásoktól, s a gazdáktól elkért legnagyobb kolompok szóltak, a vállán, könyök és térdhajlatban, bokáin, számtalan kisebb kolomp, csengő s zörgő volt felerősítve. Kezében piros vesszőből font legalább kétméteres korbácsot tartott. Még a felnőttek is babonásan féltek tőle. A főördögöt a derekára erősített két hosszú lánc segítségével vezette, tartotta vissza két kisördög. A kisördögök is fekete ruhában voltak, fejükre a szemeknél s a szájaknál kivágott fekete harisnyát húztak ( mint a mai bankrablók ). Kezükből nem hiányzott a piros korbács, viszont az rövidebb és ütésre alkalmasabb volt.
ANGYAL: Többen voltak, a sorosok számától függően akár húszan is. Térdig érő fehér ruha volt az öltözetük, fejükön papírból készült püspöksüveg, aranyos kereszttel a tetején,vagy elején. Nem hiányozhatott a fonott korbács sem ( talán láng pallos).
A ZSIDÓK : Mindig csak ketten voltak. Záli meg a felesége Rifki,(kimaszkírozott legények), ócskásnak, házalónak felöltözve. Nagy házaló kofferrel jöttek, amit felnyitottak a házban az asztalon . Sok minden hasznos eladó árú volt benne, melyet hangos szavakkal dicsértek ( "Aj aj aj aj, itt a jó portéka ! Aki nem vesz beteg lesz, aki vesz jó lesz ! stb) ,kezükben állandóan egy kerepelőt ( recsát ) forgattak, nagy lármát csapva .Szurtos volt az ábrázatuk, öltözetük szakadozott és agyonfoltozott kockás anyagból állott. Rifki-nek jókora mellei voltak, s párna a hasánál, tollpihés paróka a fején. Ők voltak a legkedvesebb és legvártabb szereplők .

A ceremónia lefolyása.


Mikulás este, miután minden elkészült, a szereplők beöltöztek és úgy maskarásan szentmisét hallgattak. Az ördögöknek tilos volt a templomba lépni, ők csak a templom küszöbéről hallgathatták a misét . A mise végeztével a pap az ördögökkel háromszor megkerülte a templomot és bőven meghintette őket szenteltvízzel . Az volt a hiedelem, ha ezt nem teszi, eljön az igazi ördög és elviszi mindet a pokolba . Ezért is volt szükséges az erős lánc . Állítólag a főördögöt egyszer már fel is emelte valami láthatatlan erő, csak a láncok s a pap ördögűző praktikái, a kereszt, no meg a szentelt víz mentette meg a pokolba vivéstől .
A modernebb világban a milícia engedélyére is szükség volt, akik felügyeltek arra, hogy ne fajuljon verekedéssé a játék, mint ahogy az majdnem mindig azzá fajult .
Így megáldva, felhatalmazva, a Miklósok elindultak és sorra járták a házakat.
Az elől járó kopogott be a házba angyal képében, aranyozott süveggel, félelmetes korbácsa elérte a küszöbről a szemközti fal felső sarkát. Köszönt illedelmesen "Dicsértessék a Jézus Krisztus¨ !- megkérdezte beengedik e a "Mikulást " ?. Ha igen volt a válasz, akkor tárva-nyitva hagyta az ajtót és kezdődött a színjáték .
Az egész falut izgalomban tartó pokoli csörömpölés megerősödött és a társai által láncon vezetett főördöggel az élen, libasorban, előre-hátra táncolva-ugrálva, az ördögök megjelentek az ajtónyílásban és fokozatosan elérték a szoba közepét . Néhol ha a szoba közepén asztal volt, a főördög egyetlen ugrással felszökkent az asztalra vagy keresztül ugrotta azt, a jelenlévők nagy rémületére. Gyengébb idegzetűek el is ájultak . Az asztal tetejéről a főördög a korbáccsal megérintgette a jelenlévők fejét majd harsány kiáltással imára szólította fel a résztvevőket . Mindenki térdre ereszkedett s elmondtak közösen egy imádságot, miközben a főördög tovább veregette a korbáccsal főleg a siheder legények fejét . Az ima végeztével meg-megrázta magát, nyelvet nyújtott, acsarkodott, majd tánclépésben úgy ahogy jöttek eltávoztak .
Nem sokára megtelt a ház fehér ruhás jóságos angyalokkal. Előszeretettel verseltették a kisgyermekeket, s piros almákat osztogattak, megsimogatták arcaikat, fejeiket . A ház népe megnyugodott, ismét elmondtak egy imát, majd szép csendben távoztak .Kisvártatva a nyitott ajtón át éktelen kerepeléssel és óbégatással megjelent a zsidó házaspár, Záli és szutykos,"terhes" felesége Rifki. Záli fennhangon dicsérte a portékáját, előre parolázott mindenkivel s bevetette a vándorkereskedő minden fortélyát, egy sikeres vásár érdekében.
Felcsapták az asztalra helyezett hatalmas házaló koffert, a ház népe körbevette azt és élénk alkudozások közepette megindult a vásárlás. Volt abban a kofferben mindenféle, főleg olyasmi amit akkoriban a boltokban nem lehetett kapni, mint nájlon harisnya, de csavaros cukorka, csokoládé, mézeskalács, piros alma, cukorsíp stb. Még kis krampuszok is voltak meg Bukjfeljancsik. ( Ez utóbbi, egy kerek domború ólomtalapzatra ragasztott könnyű, üreges, színes, bohócsapkás bábú volt ami mindenféle pozícióból talpra állott .) Az árú hosszas alkudozások után cserélt gazdát, többnyire feláron.
A Zsidónak szokása volt mindent ellopni ami a keze ügyébe került. Ellopta a falról a tükröt, szentképet, kapukulcsot, lábast, edényeket s csak úgy adta vissza ha észrevették s pénzért kiváltották. Ha nem, akkor a következő házban megvételre felajánlotta. Anyámnak ellopták a kedvenc lábosát , amit a szomszédasszony kovácsné ( Mucukáné ) vett meg s adott vissza másnap kilyukasztva . A zsidó azt is megmondta honnan lopta a szajrét és elpanaszolta, hogy olyan fukarok, hogy egy lyukas garast sem adtak a tárgy kiváltásáért.
Zálinét szabad volt megtapogatni, ( úgy lehet azt is pénzért) megfogdosni nagy kacarászások közepette . Sokszor még a párna is kiesett a ruhája alól , vagy leesett a tollpihés parókája.
A falut bejárva, visszamentek a kultúrotthonba és a böjt ellenére, a papok neheztelésére, reggelig tartó bált rendeztek adventben, vigilia böjt alatt .
1961-62 táján tiltották le a játékot, közösen a pap s a milícia, a már említett böjt s a verekedések miatt .
Mi siheder legénykék úgy bosszantottuk az ördögöket, hogy tisztes távolságból kiabáltuk nekik, " Nyá-nyá" ! Erre a láncon vezetett bocira célzó kiáltásra nagyon érzékenyek voltak s jaj volt annak akit elkaptak mert kiporolták a kabátját a korbáccsal. Nágel Jóska is kiáltott nekik, aztán bemenekült hozzánk a kamarába, ahonnan a "békés" angyalok ráncigálták elő és istenesen elagyabugyálták a korbácsokkal. Csak úgy porzott a nagykabátja . Egy mód volt a verés megszakítására, elkerülésére, ha térden állva imádkozott a delikvens.Még a tartománytól érkező pártdelegátust is meg akarták imádkoztatni az utcán, de az nem tudta a miatyánkot !
Az utolsó Miklós járás hétfő estére esett, mert a másnap keddi hónapos vásárra a főutcára megérkeztek a hagymaárus perecsenyiek kóberes szekereikkel. Az ördögök meg akarták ijeszteni őket, az egyik vásárost imára szólították fel s rázogatták neki a kolompokat kegyetlenül. A perecsenyi nem igen ijedt meg, mert leakasztotta a hámfát a szekérről, s beverte a főördög fejét. Általános verekedés lett belőle s az egész díszes társaság a helyi orvosi rendelőben kötött ki . Valami Simon ( Hauler ?)nevű volt a főördög abban az évben. Akkor este  nem jártak, s a következő években  már nem adtak engedélyt. Elfelejtődött . De van aki emlékszik még rá Krasznabélteken is. Szép volt, érdekes volt, izgalmas volt . A játék a hosszú hideg tél elűzését jelképezte, a sorosoknak pedig a felnőtté válást, azután pedig a nehéz háromévi katonaságot. Ezért is hunytak szemet a túlkapásokért a falusiak .

 Dr. Nagy Antal, 2009.04.04.

Ezeket a képeket a Duna forrásánál fényképeztem, Donaueschingen-ben 2015 Augusztus 21-én. ( Elolvasandó a magyarul is írott szöveg . )

 


Im Donaaeschau.
Hanselbrun im Donaueshau .


Szatmári sváb hagyományok

Nach oben