http://nagydoki.npage.de
Nagy Sándor

Dr. Nagy Antal - Krasznabélteki hagyományok, történetek, játékok

                                                                           NAGY SÁNDOR.

 

 

                  Nem a világverő Nagy Sándor, hanem egy szokványos krasznabélteki ember az APÁM , aki a húszadik században élt hetven évet, becsülettel megtette kötelességét s tovább ment . Őróla akarok pár szót írni, megérdemli.

                  Az ezerkilencszázas évek elején született Krasznabélteken ( Szatmár megye), az első nagy világégés közben, 16-ban látta meg a világot mint hetedik gyerek a Nagy Lőrincz kerékgyártó művész-mester családjában aki még a budapesti hintó s kocsigyárban is dolgozott . Házuk a mai iskola  ( a valamikori iskolai fotbalpálya ) melletti kis sikátor torkában volt, ahol a vásárba s a pincesorokra menő út két utcácskával is találkozik . Az egyik a dobrai utcára visz, a másik pedig a vásárteret szintén a dobrai utcával hátul összekötő útra vezet. Amikor nagy vásárokat tartottak Bélteken bizonyára jó helyen volt egy kerekesmester itt.  A környező falvakból szekérrel úttalan útakon érkező vásárosoknak bizonyára szükségük volt egy kerékgyártó műhelyre s annak szolgáltatásaira.  Egyszerű, hosszú, tornácos, bélteki gibliház volt két egymás után elhelyezett szobával, majd konyhával, kamarával s a legvégén a tágas kerékgyártó műhellyel. Mellette egy kisebb ház , mely tele volt lim-lommal . Alacsony fekvésű udvarán a káka is néha kidugta a csiráját . A ház a valamikor itt folyó Kraszna medrében épült, mintahogy az új iskola is kavicságyra van épitve . Volt is baj az alapjai megépitésével ( bábáskodtam ) . A háztól egy kicsit balra a Buntye féle ház előtt mindig hatalmas tócsa foglalta el az úttestet, mely nyáron sem száradt ki . Nos itt nőtt fel s lakott ez a számra nézve is ( tizenegy) Nagy család . ( Ferenc, Mari, Róza, Józsi, Jenő, Dódi, Sanyi, Manci, Pista, Jani és Kati. Mind meghaltak már.)     Az impozáns gótikus templom a szomszédságban volt s az iskola is , de apám ennek ellenére félanalfabéta maradt , mert csak járogatott az iskolába tavasszal, nyáron, meg ősszel. Télen egyáltalán nem, mert nem volt cipő amivel iskolába járjon és a nagyanyámnak volt éppen elég baja, mintsem azt kövesse melyik lurkó megy vagy nem megy az iskolába . Az történt ugyanis, hogy Lőrinc tata, miután még vagy öt gyereket nemzett néhai nagyanyámnak Tepfenhart Máráj-nak , alias Műhelynagymamának valami titokzatos betegségben aránylag fiatalon meghalt . Pipás ember volt. Akkora pipája volt akár egy bögre s annak olyan hosszú szára, hogy néha azzal utasította rendre csemetéit . Utólag hallomásokból állapíthattam meg a diagnózist, mely halálát okozta. Nyelőcső rák. Ezért apám aki alig emlékezett a tatára , jóformán apa nélkül nevelkedett  s a kerekes mesterséget is a nagyobbik testvérétől, Ferenc bátyámtól lopta el. Elküldték ugyan Királydarócra kerekes inasnak, de az első pofon után megszökött . Bevallása szerint akkoriban nagyotthalló volt, mert senki sem nézte meg, hogy dugó van a füleiben. Mindenféleképpen mészáros akart volna lenni, viszont oda nem vették fel süketsége miatt.  Ez az állapot, tizenhat éves korában egy  kiadós Krasznai fürdőzés után oldódott meg, hatalmas hangzavart okozva apámnak. Hallott !

                         Igy telt az idő amig be nem sorozták a román hadseregbe, melyet a mai Moldáv köztársaságban ( Beszerábia) lévő Bölc-ben töltött s aknavető kiképzést kapott . Nagyon kellemes nyugodt nagyromániai idők lehettek  1936-ban, mert katonaként is nyugodan fürdőzött a közeli patakban . Leszerelvén, mint minden rendes legény , családalapításra adta a fejét . Szép sudár fiú volt , olyan 170 körüli, de a tornyosan viselt hullámos haja még vagy öt centit hozott a termetébe, kékes-zöldes szeme csillogó, enyhe ívben lefele görbülő görögös orra, elszántságott kölcsönzött négyszögletes arcának . Izmos, a nehéz kerekes munkától edzett teste, erőt s biztonságot sugárzott.Valamilyen módon megismerte és annyira beleszeretett a jövendőbeli anyámba, Pink Máriába a gyöngyi utca végén, hogy gyalog ment utána Szatmárnémetibe megkérni a kezét . Pink Mari ott szolgált egy zsidó orvosnál, Slageter doktornál már harmadik éve s igen megúnhatta a szolgasorsot, mert igent mondott apámnak. Össze is esküdtek egy havasesős novemberi vasárnap a bélteki katólikus templomban s újházasokként  bérlakásra költöztek az ákosi utcán a Bóler Józsiék szomszédságába . Elmúltak a mézeshetek s belecsöppentek a mindennap szürkeségébe s a nincstelenségbe. Esküvőre kapott egy üszőborjut a nagyapámtól, melynek később egy istállót eszkabált össze a gyöngyi utca elején a Bohus porta szomszédságában, Péter Tóni meg a Bakonyi Palival szemben lévő, akkor, lófürösztőnek használt vizesgödör kákás partján, ahol egy kovács is ( Bodea Marci) helyet talált magának s kezdte verni a vasat . 

                    Nehéz idők jártak a negyvenes évek elején . Apám dolgozott, dolgozott, de semmi látszata nem volt munkájának, mert a nagyapám régi műhelyében továbbra is másodhegedűsként működött Ferenc nagybátyám vezetése alatt . Sok munkájának ellenértékét a családi házunk helyén lévő nagy vizesgödör földdel s miegymással való betöltésére fordította . Megkezte egy komolyabb istálló építését s mellette egy helyiséget ahol a jövendő bognár műhelyt akarta működtetni a kovácsműhely mellett .  Jó elképzelés volt, de kivihetetlen, mert a pénz egyik napról a másikra romlani kezdett, a nagyhatalmak háborúra készültek, beütött a milliós világ . Eladta így apám a valahogy tehénné cseperedett borjút, hátha valami szerszámot tudna venni s mivel nem kapott, a következő vásáron már csak egy inget adtak érte. A bélteki vásártéren a szél sodorta a papirpénzt, de senkinek sem kellett, nem volt értéke . Ha nagyobb állatot akart valaki venni egy vesszőkosár pénzt kellett vinnie, majd a vásár megkötése után estig is számolták a sok értéktelen bankót. Kitört a háború, de őt mint veteránt még nem mozgósították. Anyám napszámba járt, meg segített nagyapáméknak , aki kulákforma volt, miután azzal a pénzzel is amit anyám a zsidóknál keresett, sorra vette meg Pink dédapám elkótyavetyélt földjeit .  Fordulatot a magyarok bejövetele sem jelentett, sőt  apámat is mozgósitották és Nagyváradon mint leventeoktató működött rövid ideig, aztán bezuppázták mint aknavetőt a haza védelmére . Nagyon jöttek az oroszok. Szatmáron  ledobták a Sztalingyertyát , mely még Bélteket is megvillágította úgy, hogy egy tűt is meg lehetett volna kapni a földön. Sztalinorgona ( Katyusa ) szólott a távolban, ágyú vagy tank ugatott köröskörül s minden Szatmárra ledobott bomba úgy szólott mintha nagy cövekeket vertek volna a földbe. Anyám a csecsemő bátyámmal, Lőrinccel, meg sok béltekivel a Teviliárokban bujkált. A bátyámat kisded korában szerencse érte, mert sorsjeggyel nyert egy rádiókészüléket, de nem sokáig élvezhették, mert az oroszok átvonuláskor meglátták és elvitték a wekkerrel együtt. Dáváj !

          Apám pedig ( velemmel együtt a " tarsolyában ") harcolt s vonult vissza parancs szerint, akarata ellenére idegen tájakra, állandó veszedelem közepette és keservesen gondolt békés falujára, a pincesorra, kis családjára, akik ki tudja merre vetődtek a nagy kavarodásban . Pár nap múlva már Nagykanizsa szőlőseiben háton fekve nézték egész nap a nyugatra tartó, véget nem érő orosz repülőrajt, melyek zúgása betöltött eget, földet s az ember velejéig hatott el. Látta amint ledobták a láncos bombát Nagykanizsára , mely öt összeláncolt bombából állott és ahova leesett , egy bunkerre, sok ember halálát okozta. Ezen öldöklés láttán igen csak elment a kedvük a további háborusdítól s a szakaszvezető, mivel csak páran maradtak, oszolyt vezényelt , ki merre lát, saját felelőségére, alapon . Másnap el is kapta őket egy orosz járőr a présházban és annak környékén, majd irány a szegedi csillagbörtön . Szegény apám, ha tudta volna, hogy ott még a Rouzsa Sándor is raboskodott, jobban megnézte volna . Ehelyett, mivel igen hűvös volt , valami tüzelő után nézett s meg is gyújtotta azt egy üres bádoghordó mellett. Javában melegedtek amikor a hordó feneke nagy robbanás kiséretében felrepült s kitörte az első emeleten lévő ablakot . Volt nagy ijedtség s futás .Pártizányi, pártizányi, kiabálták az oroszok s apámékat puskatusokkal megagyalva, sűrűn emlegetve a  " jápájú máty " kifejezést, bevitték a rettegett kácserbe . Másnap kihallgatták őket s visszamehettek az udvarra . Több napi várakozás után kiszállították a foglyokat az állomásra s marhavagonokba gyömöszölve, többnapos " kirándulásra " vitték őket a Regáton át a Feketetengerhez. Se enni se inni nem kaptak, napokig álldogáltak egy-egy szétlőtt állomáson. Ha esett az eső kidugták a csajkát az ablakon s felfogták a tetőről alácsorgó fekete vizet, azt itták . Szükségleteiket, ha még ilyenek lettek volna, egy a vagon padlójába vágott lyukon oldották meg . Igen-igen bosszantotta őket a sok élősködő, a tetvek, melyek kiszívták utolsó erejüket is. Konstancán, meglepetés: Nincs üres hajó . Csigamenetben vissza Bukarestbe. Ott végre valaki észbe kapott, hogy így nem lesz " málenkij robot " s leszedték őket  a vonatról, megfürödtek, kopaszra nyíródtak s még valami kását is adtak enni . Másnap mindeki kapott egy egy kenyeret s újra a vagonba gyúrták a bandát  s irány Foksány.  Apám mesélte, hogy valamelyik éjjel megjelent neki Szűz Mária, aki bátorította, hogy ne féljen, mert hamarosan megmenekül . Emiatt is apám mélyen vallásos volt s minden vasárnap ott volt a szentmisén .

Segítss magadon s az Isten is megsegít ! Egyik fogolytársánál volt egy nagy szeg , amellyel elkezdték a vagon puha deszkaajtaját kaparni-lyukasztani . Félúton Foksány felé, valahol a kárpátkanyar külső ivén sikerült is kinyítni a vagon ajtaját és tizenegyen vállalták, hogy a mozgó vonatról beleugranak a sötétbe, köztük apám is. Szerencsésen megúszta a kalandot és első dolga volt az útjába kerülő árokból nagyot inni .Azt mondta, olyan jól viz még nem esett neki . A tizenegy emberből csak egy lett az utitársa , valami zsibói fiú, a többiek szétszéledtek a szélrózsa minden irányába. Másnap tájékozódtak s csak messziről kémleltek egy emberlakta települést. Semmi gyanúsat nem látva este megközelítették a szélső házak egyikét . Szerencséjük volt . Ott csak egy asszonyka élt , akinek a férje szintén a háborúban volt . Megsajnálta őket és viselt parasztgúnyát s élelmet adott nekiek a magyar katonaruha ellenében. Marasztalta is őket, hogy  sok a munka a háztájiban s nem győzi egyedül, de apámék rendíthetetlenek voltak s nekivágtak az igen magas hegyektől uralt tájnak, mindég a nap után . Gondosan elkerülve minden települést, hat éjjel mentek, csak mentek .Egy reggel megpillantották Zsibó városa jellegzetes hegyét . Később amikor vonattal arra jártunk apám jujjongott, hogy ezt látták akkor is mikor megszökött a  fogságból. Itt elvált utitársától, akit soha többé nem látott, majd Zilah felé vette az útját s amikor  elérkezett a Farkasórához  ( Jellegzetesen kiemelkedő dombhát Alsószopor közelében ) bement Nántűre, ahol rokonai laktak . Nem fogadták, sőt figyelmeztették, hogy az oroszok elvihetik mint német eredetű embert .  Még akkor éjjel, már ismert erdei ösvényen átkelt a magaslaton s a bélteki fürdőnél megpihent . Itt nem volt csak az őr, aki már ismerőse volt . Ez is óvatosságra intette, mert Bélteken is elvitték a német nemzetiségüeket,köztük Pink Pista nagybátyámat s Erzsi nénémet. Így apám csak az éj leple alatt érte el a szülői házat, ahol anyámmal és kicsi fiával találkoztak . Ideiglenesen oda menekültek s a kerekes műhelyben laktak a Műhelynagymamánál . Nosza volt öröm, de aggódás is . Mégiscsak egy katonaszökevény ért haza !

            Másnap nyugodalmas alvás után jöttek az óvintézkedések, hogy senki meg ne tudja, hogy otthon van . Egy nagy gödröt ásott a kerekesműhely közepébe , melybe azonnal  elrejtőzött, ha valaki érkezett s anyám befedte azt a mosóteknővel, és szőnyeget is terített föléje, majd reáült s foltozott, vagy kézimunkázott , szomorú arckifejezéssel. Budi a házban nem lévén, a csecsemő bilijébe végezte szükségleteit akkor, ha kint nem volt vaksötét .Nem tudom miből élhettek, hiszen férfi nem volt a háznál s a munka is szünetelt . Bizonyára a jószomszédok segítsége is elkelt . Nem értem anyám miért nem ment a gazdagabb szüleihez és miért nem kérte segítségüket ? Vagy mégis segítették volna ? Nagyapám elég konok és kucifántos viselkedésű ember volt . Annakidején engem is szijostorral vert meg egy fazékravaló tejeskukorica miatt, melyet a kertjéből " loptam ". Így tengette hazaérkezve, úgymond házifogságban, a napjait apám . Néha este ki-ki merészkedett a tavaszi csillagos ég alá, segített anyámnak fát vágni, utánozva a fűrésszel az asszonyok gyenge karja általi favágást, hogy azt higgye mindenki, csak a Marcsa vágja a fát .Közben a falu felbolydult  és az új vezetőkkel megkezdte a szocializmus éptését. A lakástól a harmadik házban egy Albert nevű vöröshajú, szikártermetű, bürgercsizmás ember lakott . Nem tudni merre járt a nagy felfordulásban . Azt mondták róla, hogy zsidó . Igen agressziv viselkedésű ember volt, mert később halálosan megszúrta a szemben lakó szomszédját Rist Károlyt. Valami kapcsolata csak lehetett az új hatalommal, habár sem polgármester, sem párttitkár, nem volt . Esetleg besúgó . Ez az alak kifürkészte a mind jobban elemeibe jövő apámat és feljelentette a milicián . Jött is helyből a pecsétes levél apám címére s abban az állt: tudják ,hogy itthon van s ha 24 órán belől önként nem jelentkezik a poszton, elfogják és röktönitélő bizottság elé állitják mint katonaszökevényt ! Mit tehetett szegény ember, felvette a bátorságott és kikenve-kifenve, a legjobb ruháját, a vőlegényit, jelentkezett az örsön . Nem tartóztatták le, nem bilincselték meg, még egy pofont sem kapott, de kihallgatás után átkisérték a néptanácshoz . Ott kerek perec megmondták neki, ha belép a kommunista pártba, nem lesz bántódása. Mit tehetett szegény feje, azt sem tudta kik a kommunisták s milyen ideológiát képviselnek , szó nélkül aláirta a belépőt . Politikai kérdésekben apám nagyon járatlan volt, ha egyszer később a pincében egy pohár bor mellett marxista ideológiáról papoltam volna neki, kivette volna a poharat a kezemből .

              Igy fellélegezhetett és egyenes derékkal kimehetett az utcára, a pincesorra a templomba s felvehette a munkáját. Lesz immár mit aprítani a tejbe, gondolhatta , de nem így történt . Politikai és katonaszökevényi státusánál fogva, mindennap jelentkeznie kellett a milicián . Elég hammar beszervezték egy önkéntes brigádba, melynek az volt a dolga, hogy állami qvóta fejében, leseperjék a gazdák padlását és a terményt elszállításra felrakják a Molotov teherautókra, melyek állandóan ott állomásoztak a görögkatólikus templom melletti téren. Ezen aktivitásának eredménye az lett, hogy a gazdák nem vittek neki munkát és a család továbbra is nélkülözött . Minden erejét és jövedelmét a "Kákatéren" már meglévő épületnek az átalakítására szentelte . Az istállóból lakás lett, mely előtt sokáig állott egy befejezettlen fillegóriaszerűség. Elkészítette a műhely paticsfalait, palával fedte be az egész házat és 1947 nyarán már velemmel együtt odaköltöztünk. Anyám kibérelte konyhaként a műhely északi felét és boldogok voltak, hogy immár saját portájuk van . Közben túlvoltak már egy temetésen, mert László bátyám aki 46-ban megszületett , gyomormérgezésben ( gastroenterocolitis) már meg is halt 47-ben . Goldglancz doktor tehetetlen volt e gyorslejáratú betegséggel szemben . A sok nélkülözés és idegeskedés anyámat is megviselte, majdnem belehalt a vakbélgyulladásába, de a  Lükő Béla féle szatmári korházban megmentették életét . Akkoriban a vakbélgyulladás utáni operációt nem sokan birták ki , de anyám terhes is volt velem és élnie kellett . Ezért lettem olyan csenevész újszülött . Dédnagyanyám ,  Pink ( Cukli ) Katalin amikor meglátott, azt mondta anyámnak, hogy hozzám sem mer nyúlni, mert fél, hogy összetörök . Szunyogkirálynak becéztek !

              Telt-múlt az idő, anyám, hogy segítse a wirtschaftot , saját magától megtanult varrni  a nagyapámék kis Singer varrógépén, melyet az amerikából egyszer hazalátogató Viktus nagynénje vett . Nagyon féltették a gépet és anyám eleinte csak a szemük láttára varrhatott ezt-azt a gyerekeknek, majd rövidebb-hosszabb időre haza is hozhatta a gépet apám egy talicskán. Anyira belejött a munkába, hogy pénzért is vállalt varrást . Ekkor feljelentették és súlyos adót vetettek ki rá s mivel nem fizetett, lefoglalták a gépet, melyet miután szekéren körbehordoztak a falu utcáin, a család, de inkább Hornyák Béla közreműködésére visszaadtak, de varrni nem volt szabad csak titokban . Sok éjjelt töltött a petróleumlámpa gyenge fényénél a varrógép mellett, amig a kimosott ruháink száradtak, hogy vagy egy lejt keressen, élesztőre, petróleumra, cukorra s mindenre ami egy háztartásba kellett.

                    Apám valahogy felszerelte a műhelyt és kisebb reparációs munkákat vállalt amiért nem sokszor kapott pénzt, mert meg sem kérte az árát, majd leisszuk, kijelentéssel . Mindenki barátja volt és segített neki a házépítésben , ki ahogy s amivel tudott. Megjelent az új pénz is amely egy baninál kezdődött. Rosz pénzünk nekünk gyerekeknek is volt akár egy zsebbel is és ment a spikálás, meg a gurítás  .

                Amikor feleszméltem , egy  kerekes műhelyre emlékszem . Gyalúpaddal, cájgrámával ( szerszámtartó ) , nagy faragótőkével a közepén, rajta faragóbárd, a falon fűrészek , cirklik ,papirsablonok, esztergapad stb.. A földje az döngölt föld volt ,meghintve állandóan forgáccsal s fűrészporral . Egyetlen ablaka olyan méter magas és két méter hosszú összetett ablak több kisebb ablakszemmel . Bejárati ajtaja valami kidobott súlyos pinceajtó lehetett, kovácsolt zárral, melyhez hatalmas lyukas kulcs pászolt . De jó lehetett azzal lőni, ha gyufafejeket gyömöszöltünk bele és egy tompitott szeggel felszerelt drót segitségével odacsaptuk egy kemény felülethez !  Ha felnéztünk, a gerendák között, jól látszott a mindenféle hulladék fából s kettéhasított ágakból sárral összerakott  mennyezet .Villanyról akkor még nem is hallottunk és mindent kézimunkával kellett megkészíteni . A kerékgyártó mesterségnél mindezt leirom . A műhely hátsó felében anyám rendezte be a konyháját s egy nagy dobkályha ontotta a meleget , mely minden forgácsot, fahulladékot elemésztett. Anyám ezen is főzött, később kaptunk egy lyukas kihasznált csikósport . Este két ötös petróleumlámpa szolgáltatta a fényt , már ha apámnak sürgős munkája volt és este is dolgozott .

                  Szemben volt a Péter Tóni és a Bakonyi Pali impozáns háza , melynek a főbejárata mellett, kétoldalt azt irta, hogy bor, sör, pálinka, meg vin, bere, rachiu . Azt viszont nem értettem , hogy miért járnak oda az ovodások ?  A kommunista regim elrekvirálta a szobát és ovodává alakította át .  Ezeken a betűkön tanultam meg olvasni . Lőrinc bátyám már hét éves és iskolaköteles volt, amikor én még pelenkásan szaladgáltam . Anyám tanította nagy türelemmel s mivel én is ott ültem a bébi székben az asztalnál önkéntelenül mindent regisztráltam és habozás nélkül felismertem a betűket .  A szomszédos ovodában este analfabéta oktatás folyt . Ide mozgósították a cigány s nem cigány analfabétákat írást tanulni s kötelezték a néptanítókat este is tanítani . Valaki felbíztatta apámat vigyen át engemet is  mint ösztönző elemet az analfabéta kurzusra, hadd lássa a sok buta ember, hogy gyerekjáték a betű tanulás . Csodálkoztak rajta és sok szerencsét kívántak , de Moki Mariék s Beciék, nem nagyon lelkesedtek az ábécéért, addig is megvoltak nélküle .

           Apám pedig naphosszat dolgozott, minden este a pincébe is ellátogatott , hetente volt pártgyűlés, vasárnap pedig templomba ment az egész család . Volt némi vitája az elvtársakkal, hogy miért jár templomba, de végül békén hagyták .  Az apai júsból megkapta a Gundi elején lévő elöregedett és elhanyagolt szőlőt , az aljában a szintén elhanyagolt pincét az összes kellékekkel . Eleinte négy fiútestvér volt jogos a használatára, de közös lónak, turos a háta, a pince olyan válságos helyzetbe került, hogy a testvérei sorra elköltöztek biztonságosabb és közelebbi társaspincékbe meg Szatmárra . Így apámnak  a pince reparálásával is kellett foglalkoznia . A harminc ár szőlős sem hozta meg a ráfordított munkát . Sok tőke hiányzott s jórészt csak nova szőlőt termett, a karók felét pótolni kellett. A legjobb évjáratban sem haladta meg az öt hektólitert a termésből nyert bor.  Ez majdnem fedezte apám és a család évi borszükségleteit . Már kisgyerek koromban ott voltam valamelyik fa árnyékában, majd felnőve együtt gürcöltünk apámmal a mindennapi itókáért is .Nem tudom mit politizálhattak a pártgyüléseken, mert majd minden gyűlés részegeskedéssel ért végett . Ez kiváltotta anyám haragját és mind gyakoribbak voltak a veszekedések . Egyik napon fontos elvtársak látogattak el hozzánk s mikor meglátták milyen körülmények között élünk, apámat győzködni kezdték, költözzön Nagybányára, ahol öszkonfortos lakás várja s felveszik az épitkezéshez mint famunkást, ácsot . Apám viszont önző módon, nagyon sajnálta volna odahagyni szülőfaluját, a Kákavárat, na meg a picesort s a picéjét, ezért kerek perec elutasította az ajánlatot . Többet nem is kérték , sőt addig fajult a kapcsolata a Párttal, hogy anyám harcias kiállásai miatt hiányozgatni kezdett az ülésekről, majd egy szép napon, szavaival élve, bedobta nekiek a tagságkönyvet . Ez a későbbiekben nem vetett ránk valami jó fényt, de aztán csak feledésbe merült .

             Megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átalakítása , a kulákok földet "adományoztak" a földdel nem rendelkezőknek . Ez nemes cselekedet volt, mert így kaptunk mi is az apám keresztapjától egy hektár földet arra Gyöngy felé, ahol az az ominózus paszulyszedés történt a részemről . Ez viszont csak egy évig volt használatban, mert megalakultak a társas mezőgazdasági egyesületek, röviden a TOZ -ok . Ide mindenki a saját földjével lépet be, önként, ha már szóltak és azután osztoztak a termésben . Megjelentek az első hernyótalpas, majd a fogaskerekű traktorok s a gépparkok . A földeket ezekkel művelték, az ökröket meg be kellett szolgáltatni a konkárnak .A lovakat lebunkózták, megfőzték és a disznókkal feletették . A termésből bizonyos százalékot a traktorok működése cimen be kellett szolgáltatni, melynek mennyisége az évek során egyre nőtt . Kezdetben a paraszt egy nagy szekér búzát vihetett haza, a szocializmus végén pedig csak annyit, hogy megéljen .

Apám s anyám munkát vállalt a társasban is ( normázott ) , így a munkamennyiséghez mérten részesültek a termésből. A szőlőhegy nem volt társas. Itt kimértek mindenkinek egy harmincáras területet s a közelfekvő részeket államosították s a MATT-hoz tartozott . Egyes gazdák földjeiket az államnak  "ajándékozták " és így kerültek a falu legtermékenyebb földjei az ákosi GOSTAT-hoz. Ekkor cserélte fel apám is a Gundi-beli rosz szőlőjét egy másik roszra s ráadásul ez még vagy három kilóméterre esett a pincétől, a fürdőnél s már nem lehetett a termést puttonyba lehozni a pincébe . Rengeteget kinlódtunk itt is a permetezéssel a szőlőműveléssel , a mindennapi bor megtermeléséért. Néha azért megengedtünk magunknak egy-egy gyógyfürdőt, ha már oly közel voltunk . Egy egy ilyen fürdő után én aki egészséges voltam, olyan gyengének éreztem magam mint egy őszi légy. Nem értettem mi tetszik ebben az idősöknek .

                    A  TOZ világa hamar szertefoszlott és megalakult a Kollektívgazdaság elnökkel, brigádosokkal, csoportvezetőkkel. Mindenkit beosztottak és megkezdődött a szocializmus építése . Felépítették a Paptagja tájékán az istállókat, górékat s a melléképületeket . A kollektív iroda székhelye a Goldglancz-Heim féle ház lett a főutcán, mellette a néhai textilgyár raktáraiból alakítottak ki mindenféle iparos műhelyt . Ideköltöztek a kerékgyártók, a kovácsok meg a szijgyártók . A néhai textilgyár termét moziteremnek is használták és itt játszhatták a vándorszinészek a Néma Leventét . Az első mozifilmet, a Maximkát, az épület egyik kivert ablakszemén becsúszva néztem meg, mig bátyám Lőrincz és a rosszcsont unokatestvérem a Buntye Jani, krumpliba vésett pecséttel utánozták a belépő jegy mintáját s így jútottak be. A kerekesműhelybe mindenki saját szerszámait vitte . Előbb a roszakat , majd később amikor már senki sem vitt munkát a hazai műhelybe, a jó szerszámok is odakerültek . Az otthoni féltett műhelyből lomtár lett . Apám a filegóriát is nappali szobává alakította , melyen egy hatalmas ablak biztosította a fényt az anyám varrógépe alá . Varrni továbbra sem volt szabad . Próbálkoztak a varrónők társításával is, de abból nem lett semmi . Ki vigyázott volna a gyerekekre. Később ezt a problémát is megoldották, mert a szakaszi utcában lévő Sinka féle házban Napközit alakítottak ki, ahol ennünk is adtak, meg délután aludni is kellett , amig a szüleink normáztak. Persze egy páran megszöktünk az alvó társak közül és az ovoda mögötti gazdasági udvarban csintalankodtunk. Ki is rúgtak hatévesen az ovodából .

                          Apám minden este felment a saját pincéjébe, de néha a pincesorra is ellátogatott, ahol esztergályozott hordódugókat vitt a zsebeiben s az árát leitta . Néha vagy egy liter idegen bort is hazahozott . Ilyenkor az is előfordult, hogy virtusból egy háromliteres korsó bort is megivott, de úgy, hogy azt nem is vette el a szájától. Később ez lett a veszte . A vásártéren megépült a MATT pince, mely méreteiben akkora volt, hogy egy teherautó is vígan bemehetett . Az itt készült borok igen veszélyesek voltak apámra nézve, mert egy egy kiszállás után napokig beteg volt . Ilyenkor sokat veszekedtek anyámmal.   Bátyámmal nem jártunk a mattpincébe és mégis mindketten megbetegedtünk a kákavár " áldásos" hatása révén . Amikor Petru Groza meghalt én a szatmári, a bátyám pedig a kolozsvári kórházban volt. Kettőnk közül én maradtam meg , de szüleim döntésére utánpótlásként megérkezett az öcsém, István .

       A ház előtt deszkakerités volt, és kereken körben kert . Az első kertben volt szilvafa, kajszibarack, körtefa, meg ringlószilva. A kajszibarack fa alatt vol vagy hat család méh, melyek minden hét végén a velük való foglalkozás alkalmából összeccsíptek bennünket, és így fedagadt képpel mentünk a templomba. Apám felfedezte, hogy egy pohárka pálinkától ideiglenesen lelohad a méhcsípés és még engem is megitatott, anyám neheztelésére, mert őkelme végül is felvitte a pálinkás korsót a padlásra és bevarrta egy rosszabb zsákba, ne még igyunk belőle. A ház előtt volt anyám virágoskertje,egy beteg körtefával, mely pár évi sinylődés után helyrejött és ontotta a finom téli körtét. Ezt apám oltotta, mert értett a növénynemesitéshez. Rózsákat is oltott. A hátsó udvarban volt a véce a disznóól, a kecskeól, a nyitott fásszin, s mellette a góré. Az ól komplexum is gerendákból volt összeeszkabálva s a kecskeólnak paticsból voltak a falai . Mindig volt két kecskénk s kettő, vagy négy disznónk. Az ólak felett mázolt padlás volt, ahova a tyúkok jártak tojni és jól lehetett bujócskázni. Teteje zsuppal és szőlővenyigével volt befedve. A hátsó kertben is megtermett a zöldség, de néha a káka is kidugta a fejét.

        A templom minden vasárnap tele volt és a kórusból szép kilátás nyilott a baloldali női és jobboldali férfi padsorokra. Papjai: Weisz, Brunner, Hentes majd Tyukodi, végezték hivatásukat. Nekem nagyon megtetszett az orgona s Krassói kántor zenéje és lassan lassan, kántorkisegítő is lettem a ministrálás mellett. 

              Ahogy István öcsém nőtt,  Lőrinc bátyám úgy hanyatlott és már Kolozsváron sem tudtak segíteni rajta. Így egy szép nyári reggelre meghalt 14 évesen limfoszarkomában. Ekkor már motoszkált bennem egy érdeklődés az orvosi tudományok iránt . Ehhez hozzájárult a szatmári kórházban töltött fél év is. Bátyám halálával kissebbikből előléptem  nagyobbiknak, az ezzel járó előnyökkel és hátrányokkal . Eddig mindenért a bátyám kapott ki, most meg engem szedtek elő mindenért s nekem jutott a sok munka is . Segítség kellett a kerekes műhelyben, a mezőn, a szőlőben és a varrógép mellett is. Apámtól ritkán kaptam ki, barátságos ember volt, de ha megharagították, akkor nagyon bősz tudott lenni . Zöldes-kék szemei ilyenkor elszürkültek, elsápadt és összeszorított fogakkal osztotta ki a penitenciát . Volt egy nyeles kisfűrész a műhelyben, annak a lapja nagyon tudta csípni a fenekem. Egyszer végignéztem egy iyen dühkitörését, amikor korán reggel, a csordába kicsapott kecske benyomta fejjel a kiskert kapuját és mire apám odaért volna, leharapta a friss rózsafaoltás egyetlen bimbóját. Apám rettenetesen dühös lett, négykézlább mászott a földön, hogy valami követ vagy göröngyöt találjon s meghajtsa a virágoskertben garázdálkodó kecsét. Semmit sem kapott hirtelen amit hozzávághatott volna, ezért ormótlan bakkancsával bele akart rugni a kecske hátsó felibe, de a bakancs nem volt befűzve és magasra felrepült. Mire odarohant az utcajtóhoz, hogy kieressze az imár megriadt állatot, jött a bakancs, pont a háta közepibe. Apám felnézett mérgesen, karjait az ég felé tárta s fájdalmasan elhúzta a száját, majd a kecskét kitessékelve, magábaroskadva kullogott be a házba s fogadkozott, hogy a legelső vásáron eladja ezt a rosz kecskét, mely semmibe veszi az ő munkáját . Oltási szezonban apám sokszor estig is járta a falut és rózsákat meg gyümölcsfákat oltot . Nem pénzért, de mindenhol megkínálták borral, mert ugyebár, ha a friss oltást nem "öntözték" volna meg, nem kellt volna életre. Persze ez is néha veszekedési sorozatokat váltott ki, dehát anyám végtére jót akart apámnak, akin az aszthma első jelei már jelentkeztek .

Jómagam elvégeztem négy osztályt a magyar iskolában s a korház után az öt, hat, hetet német nyelven, majd magyar középisklába felvételiztem Erdődre. Egyre kevesebbet tudtam segíteni apámnak . A kollektiv új helyiséget épített az iparosoknak s igy lekerültek az ólakhoz a Paptagjába . Itt gépesítették a munkafolyamatokat s megjelentek a fúrógépek, abriktok, körfűrészek, cirkulák s még az esztergapadot is villanymotor hajtotta . Hatalmas volt a por és nagy a lárma. Apám fuldoklott egy egy nap után s egyre többet köhögött és flegmázott . Egy nagyon esős tavaszon, miután a palatetőt apám kicserélte cserépre s a ház szerkezete nem birta a terhelést, összeroskadással fenyegetőzött . A műhely ablaka parabola alakot vett fel s gyanus repedések keletkeztek mindenhol. Akkor már túl voltam az első sikertelen felvételin az orvosira és Sándrán tanítottam az 5-8 osztályban, néha három nyelven is. Azon nyáron ( 65-ben) a régi ház lebontódott , megmutatván milyen hitvány tákolmány volt , még jó,hogy a fejünkre nem zuhant . Intenziven segítettem apámnak az alapnak való kavics kitermelésében a nyolc kilóméterre lévő Krasznából . Rist Jóska hordta be a stráfszekerével s még alkalmi fuvarok is voltak . A kavicsot lapáttal emeltük egy felfújt gumitömlőbe helyezett vesszőkosárba, majd a partra toltuk s ott felhalmoztuk . Volt olyan eset is, hogy nem tudtuk aznap elszállítani a sódert s azt másnapra ellopták . Volt egy női biciklink ( ezzel jártam ősszel s tavasszal az erdődi iskolába. Így nem kellett internátot fizetni ) amellyel apámmal ketten úgy haladtunk, hogy az egyik biciklizet  s ötszáz méter múlva betette azt az út melletti árokba, majd folytatta gyalog a haladást, az utána jövő utolérte a biciklit s  megelőzve a gyalogost ismét letette azt . Igy értünk a Krasznapartra a Dobay tanya mellett elhaladva. Általában a drótszamarat én hoztam vissza, mert apám szivesebben ült fel a stráfszekérre, fárasztotta a biciklizés . Ilyenkor, meg ebédszünetben volt alkalmam megfürödni a Pálinkás féle malom tavában. Sok Bélteki fulladt bele abba a vizbe, Felényi Jani is . Valamikor ott ment kereszül a kisvasút, mely a Bükk-ből hordta a fát az ákosi állomásra. Hatalmas vashid volt épitve s a Kraszna vize négy vagy öt méteres zuhatagban esett bele a mederbe . Igy alakult ki a néhol tiz méteres mély tó, a környék " viziparadicsoma ".  A suhancok s néha a meglett emberek is felmásztak a vashid tizenkét méter magas karjára s onnan vetették le magukat. Sok volt a baleset , nyakszirt törés, fulladás . A hetvenes években lebontották, felrobbantották s elszállították . Folytatódott a házépítés , a cementet kifizettem, a cigányok még a régi ház lépcsőjén várták, hogy jön az úrfi Sándráról a vályog árával. Megöntődött az alap, mindenki a rokonságból segített . A főmester a pirosarcú tajtipipás Póscher volt, a segédje Éberscht Feri. Amikor a beton megszilárdult ( jó magas alapot öntöttek, hogy ne érje el többé a víz ), négy sor tégla következett, majd a cigányvályog a Paptagjából .Az ácsmunkát már apám végezte, jómagammal s két szakértő napszámossal . A cserép szinte elég volt a régi házból . Zsimbóliai oroszlán cserép, Patent Bohn márkával ellátva. Amig a ház épült a szomszédéknál Bohús Pityu bácsiéknál laktunk. Ekkoriban volt Bohús Imre ( Kukac) kisfiú, az öcsém meg vagy tiz éves. Apám orrolt rám, hogy nem segítek eleget s miért bújom a könyveket , úgy sem sikerül a felvételi az orvosira. Ekkor történt az ami kivivta apám irántam való tiszteletét és egyben megértette, hogy nem fogom felváltani a gyalupad mellett.  A ház padlásának a kialakitásában nyújtottam neki tehnikai segítséget . Ő a régi metódusával akarta a padlást sárral feltölteni .A fal félfalmagasságában állást épített és a pelyvával megkevert megtaposott sárt talicskával behordva, villával felrakta az állványra, majd onnan a padlásra. Készítettem neki egy dupla csigarendszert, mellyel gyerekjáték volt a nehéz anyagot felhúzni a a padlásra. Apám ki is próbálta a szisztemet, beleült az egy talicska kapacitású ládába és én erőlködés nélkül felhúztam a padlásra. Le is bontotta az általa eszkabált állást és két nap alatt bevégeztük a másként akár egy hetet is igénybe vevő embertpróbáló munkát , csak a sártcsinálók dohogtak, mert nem győzték a munkát .

      Igy éldegélt apám s amig az orvosi egyetemet is elvégeztem , majd Szopron gyógyítgattam, igencsak elszaladt az idő . Apám egyre jobban köhögött, de orvosra nem volt igénye, már csak az utolsó stádiumban , amikor Szatmáron feküdt a kórházban . A hires Cicortás doktor sem tudott már rajta segíteni. A nyelőcső kitüremkedéseiben ( zsebeiben )  megerjedt az étel, tájog alakult ki, mely elmart egy nagyobb ütőeret a tüdőben, orrán száján dőlt a vér és itt volt a vég .Anyám is nemsokára követte s Ceausescu után ő is távozott .

 

 

 

            

 

   

 

 

 

Szatmári sváb hagyományok

Nach oben