http://nagydoki.npage.de

Dr. Nagy Antal - Krasznabélteki hagyományok, történetek, játékok

 

                           PLÓSZ KARCSI A SZATMÁRI KOFA.

          Nem tudni ki ültette fel Plósz Karcsit, talán Feierstein Venci a nagy tréfacsináló, vagy csak úgy meghallotta, hogy milyen jól veszik a hecserli bogyót a szatmári piacon. Nosza nem sokáig gondolkozott Karcsi, keserves munkával (mert nagyon tud ám szúrni az a fránya vadrózsa), összeszedett egy bélteki zsákkal, amibe csépléskor kereken egy mázsa búza fért el. Korán reggel kicipelte a nehéz terűt a nagy utcára a buszállomásba . Annak idején csak egyetlen busz járt Béltekről Szatmárnémetibe s az is reggel 6 órakor indult és estefelé tért vissza. Akkortájt nem utaztak annyit az emberek mint most s annyi autó sem volt. Ha néha eltévedt vagy egy luxus kocsi a faluban azt mi gyerekek sokáig kergettük a poros, gödrös bélteki utcákon.

    Volt aki születésétől haláláig ki sem ment a faluból. Akadt dolga éppen elég idehaza is. A busz be is gördült pontosan, miután már az ákosi utasokat is felvette, de ez nem ám olyan negyven férőhelyes Ikarosz volt, hanem vagy csak húszan ha elfértek benne ülve, a többi utas állott. Karcsi felárat fizetett a zsákért, mely egy pár markos legény segítségével felkerült az autóbusz tetején lévő nyitott, ketrecszerű csomagtartóba, néhány koffer, bőrönd, kosár és más nagyobb terű társaságába. Általában ilyenkor szerdai nap amikor Szatmáron nagy piac volt zsúfolásig megtelt a kicsiny, gömbölyű, hátul dupla kerekű, járgány. Karcsi is alig kapott helyet a busz lépcsőjén, de boldog volt amikor nagy nehezen becsapta  maga után az ajtót, állandó - menjenek már hátrább - kiáltások közepette . A buszon két személy teljesített szolgálatot; a Sofőr s mellette a Taxator, vállra akasztható bőrtáskájával és benne jegyfüzetével, jegycsípőjével aki mindenkinek levágott és kilyukasztott egy jegyet fizetség ellenében. Végre felbőgött a motor, nagyot kerrent a sebességváltó s a járgány remegve, füstöt okádva elindult, hatalmas porfelhőt hagyva maga után. A buszban benzin, por, izzadság, kölni szaga vegyült, de ilyenkor ezt észrevenni nem szokták. Fő az utazási cél. Nos a mi buszunk is olyan húsz-harminc kilométeres sebességgel vánszorgott célja felé. Elhagyta a bélteki dupla kanyart, végigment a szakaszi utcán, aztán nekikeseredett a Kishágónak, mely akkor magasabb és szerpentines volt . A Kötélverőéktől jól látszottak a magas töviskerítésen túl a megművelt szőlőskertek. Onnan végig almafák övezték az utat (később a Csauseszku féle körtefák, vagyis a nyárfák vették át a szolgálatot). Felérve a Kishágó tetejére, ott tért le jobbra a Sándrára menő szekérút, meg a Gundi szőlőbe tartó út amelyen ki lehetett menni a Nagyhágóra a szőlősök felső végén.  A mi buszunk viszont a balra térő elég jó minőségű köves utat választotta, amelynek gödreire két fizetett útkaparó vigyázott. Itt is voltak már, s szokásuk szerint békésen szalonnáztak egy almafa alatt, mellettük a talicska s benne lapát, csákány, vasgereblye és egy kurta vesszőseprű. 

     Ezen a ponton megtáltosodott az addig vánszorgó járgány és pillanatok alatt legurult a Mária patak völgyét átívelő rácsos fahídhoz, elhagyva a jobboldalon elsuhanó boldádi meg a stânai letérőt. Kisebb emelkedő és rosszabb, himbálózós útszakasz után elérkezett a szakaszi temetőhöz. Ott az út kilencven fokban balra tért, egy árnyas akácfákkal övezett útszakaszon jobboldalt maga mögött hagyta a szakaszi sándrai letérőt is, mely aztán feltér Sándrára. Alig gurul pár métert és megjelennek a szakaszi házak, a házak között jobbra az oláhgyűrűsi letérő . Kanyarok után a szakaszi iskola meg a templom következik. A Merk Jani bácsi boltja előtt a szokondi letérőnél nagyot fékezett a sofőr, mintegy helyet csinálva az újabb felszállóknak. Karcsi leszállott, hogy helyet adjon a felszálló utasoknak, nem volt kedve gyúródni a busz belsejében, és így hamarabb is ér majd Szatmárra, első lesz a leszállásnál, mert most már újabb utast lehetetlen volt felvenni. Csak a taxator segítségével sikerült kívülről becsapni a "szardíniás doboz" ajtaját, s irány Erdőd. A bolt után balra éles kanyar s már látszanak is a szakaszi pincék, ahol ismét kisebb emelkedőn nyekergett fel himbálózva a járgányunk . A Cserhát falurészen ismét lejtő van, majd enyhe jobb kanyar s hosszabb egyenes szakasz után, egy kilencven fokos balkanyarban következik a Nagy Sándor tanyája egy baloldali magaslaton és artézi kútja  szembe vele az  út túloldalán. Volt úgy, hogy a Nagy Sándor kútjánál megállott a sofőr itatni, mert felfőtt a vize  és az utasok is szívesen ittak a dús sugárban, egy hosszú válóba ömlő friss  artézi vízből . Magas jegenyefák övezte úton porozunk tovább a baloldalon levő magyargéresi letérőig ahol ismét éles jobbkanyar következik és már látszanak az erdődi ólak meg a traktorállomás. Hosszú egyforma házak haladnak hátrafelé aztán a Zsuzsi-féle kisvasúton is átzökkenünk s neki a gótikus stílusban épült erdődi katolikus templom tekintélyes magaslatának ,melyet a busz általában nem bír fel ha tele van és többen le kell szálljanak, gyalog baktassanak fel a hegyre. Ez nem is volt nehéz dolog, mert amíg a busz keringett s jajgatott a szerpentineken addig a gyalogos haladt az egyenes járdán, mely felvezetett a templomhoz, ahova szinte hamarabb felért, ha igyekezett, mint a busz . Így tett Karcsi is és még vagy tízen. A busz felérve a templomhoz "kifújta" magát és türelmesen bevárta amíg mindenki felszáll s csak akkor gördült le vidáman a dombról. Így ment neki, de a nehezén már túljutott, mert Erdődön meg sem állt, átporozott a főutcán s balkanyar után a S.M.T. mellett is, de elsuhant a Vár a jobb oldalon, ismét a kisvasút  a kis állomással,majd az erdődi Kolónia. Kis idő múlva Madarász egyenes utcája következik. Innen már csak a szatmárhegyi letérő, a repülőtér utáni balkanyarban s Szatmár hosszú, az Unió gyárral végződő egyik utcája következett . Itt már aszfaltos úton robogott a masina.  A nagyvasút alatt átbújik az út, jobbra a Szeptember 1 kályhagyár meg a Szamos híd s meg is állunk, hogy a piacra menők leszállhassanak. Karcsi is megkapta a zsákját s nyögve izzadva vitte a rövidítésen a Nagy piacra. Ott keresett egy jó kis zúgott és kibontotta a zsákot, hogy lássák mit árul. Egyszer csak egy mérges táskás ember jött és megkérdezte mit árul ! Hecserlit, felelte Karcsi megszeppenve ! Engedélye van ? , kérdezte emez . Még hogy engedély az meg minek egy kis hecserliért; csodálkozott el az újdonsült kofa ! Nos megegyeztek, hogy fizet három lejt s aztán árulhat estig is. Karcsi alig tudott három lejt előkotorni. Húsz lejjel indult, tizenegy volt abból a busz, három a felpénz a zsákért, de sebaj, hiszen sok pénze lesz ha eladja a hecserlit, mely szép pirosan kandikált ki a zsák száján. Telt múlt az idő, a nap kegyetlenül sütött, Karcsi szomjas is lett, de hol szerezzen itt vizet? Azt is pénzért adják ! Nagy későre jött egy vegyes csoport és megkérdezték: Mit árul bácsi ? Én hecserlit, válaszolta Karcsi . Megnézték a terméket, belevájkáltak a zsákba. Ez nem hecserli bácsi hanem Hecsempecs , rázták a fejüket s odébb álltak . Többen érdeklődtek még, de senkinek sem kellett a Karcsi áruja. Későre egy bajuszos idősebb ember is nézegette a termést, meg is kérdezte mit árul. Karcsi most már hecsempecs-nek nevezte a bogyókat , viszont a bácsi azt tartotta, hogy az nem hecsempecs, hanem Csipke. Jól van na, morogta Karcsi , akkor legyen csipke s ezentúl ha kérdezték, csipkének nevezte a hecserlit. Egy vásott suhanc is kacérkodott a Karcsival, de az azt mondta, hogy Szatmáron ezt nem csipkének, hanem seggvakarcs-nak hívják. Szegény Karcsi, már azt sem tudta minek nevezze a zsák bogyót, mert ha seggvakarcsot emlegetett a szatmári piros körmű nagyságák még a fejüket is elkapták e név hallatán. A nap már délutánba ereszkedett, de Karcsi egy kilónyit sem árult a gyümölcsből. Gyötörte a szomjúság s pisilnie is kellett már nagyon, de azt is hol a fenébe, ennyi ember előtt ! Egyszerre csak gondolt Karesz egy nagyot. Hirtelen felborította a zsákot és a csipkét, hecsempeccset, hecserlit meg a seggvakarcsot mind kiöntötte a földre, békerült a piacra, tíz lejért eladta az üres zsákot valakinek, nagyot pisilt az egyik sarokban, majd megivott két halba habzó hideg sört a lacikonyhásnál, s aztán gyalog hazakerült Béltekre. Ennyi volt a kaland, melynek azonnal híre ment és nem igen akadt egy darabig emberfia aki hecserlit vitt volna a szatmári piacra.

Krasznabéltek madártávlatból . Azóta a régi iskolaépületet ( a templommal szemben ) lebontották .

Béltek madártávlatból.

A kép jobboldali alsó sarkában lévő háromszögben volt a Nagy Lőrincz kerékgyártó mester háza s mellette a Buntye János-féle ( felesége Nagy Mária -nagynéném) piciny ház. A repülőgép szárnya alatt a bal felső sarokban látszik a Papp tagja . Ott voltak a kollektív ólak meg a műhelyek is. Alább a Kenderes házai látszanak, majd a főút .

 

 

Dr. Nagy Antal, 2009. május 3.

Szatmári sváb hagyományok

Nach oben