http://nagydoki.npage.de

Dr. Nagy Antal - Krasznabélteki hagyományok, történetek, játékok

 

HÚSVÉTI TOJÁSHAJGÁLÁS

KRASZNABÉLTEKEN .

                                               


 

 

A soros legények kiváltsága volt ez a játék is. Kakastollal ékesített zöldkalapos, fehéringes,hózentrógeres, barna-rövidnadrágos,fehér térdharisnyás, pántoscipős legények járták Húsvét második napján a falut. Karjukon kosárral. Hárman négyen egy csoportot alkotva, a locsolással egybekötve végezték a tojásgyűjtést is. Belépvén az udvarra hangos "pi-pi-pi" kiáltásokkal kukoricát ( béltekiesen, málét ) szórtak a tyúkoknak. Az elősiető gazdasszonytól kotlóstojásokat kértek, amit azok már jóelőre készenlétbe helyeztek.( Majdnem minden háznál volt kotlós.) Ha nem volt romlott tojás akkor a jó tojás is megfelelelt (no-ná),de azt külön kosárba rakták . Húsvét harmadnapján délután a pincéktől övezett vásártéren hosszú sorokba kirakták az összeszedett záptojásokat . Két csapatra oszlottak a legények, melyeknek csapatkapitányai is voltak . Egy vagy több idősebb ember rendfenntartónak és bírónak volt megfogadva. ( Akkor még hallgattak a fiatalok az öregebbekre ! ) A csapatkapitányok fogadást kötöttek a bírák előtt a játék kimenetelére.
Az egyik csapat a tojáshajgálók csapata lett, a másik a virtusos csapat, akiknek amig az előbbiek a tojásokat elhajgálták ,valami bravúrt kellett végrehajtaniuk, többnyire atlétikai bravúrt, de ezt ott a helyszinen egyezték meg. Például: Ketten elszaladtok a szomszédfalu ( Szakasz- 6 km) temetőjébe és onnan egy jellegzetes fa, vagy bokor ágát elhozzátok, ha lehet hamarabb mint ahogy a tojáshajgálók a tojásokat elhajgálták volna. A táv attól függött mennyi tojás volt a földön hosszú sorokban egy méterre egymástól kirakva . Felügyeltek, hogy a tojásokat a szabályok alapján hajtsák el s ne tapossák össze ( mert ilyen is történt).
Ünnep harmadnapja lévén, templomozás után, úgymond az egész falu népe kivonult a pincék környékére, kosaraikban a húsvéti sonka maradványait, kalácsot, tésztát vittek. Kiültek a pincetetőkre, körbeállták a vásárteret úgy ünnepi ruhában megcsodálni, hogy a legények milyen messzire, milyen magasra hajgálják a záptojásokat. Ezt annak ellenére tették, hogy mindenki tudta mi fog következni .
A tojáshajgálásnak szigorú szabályai voltak, tojásszaladásnak is nevezték. A hajgálást adott jelre három vagy négy fiú kezdte,( a tojások mennyiségétől, a sorok számától függően) a tojássor alsó végétől indultak futva a felső végéig, onnan egy tojást felkapva visszaszaladtak a sor elejére s ott a szabad téren lendületből magasra vagy távolra hajtották a tojást . Ezt a folyamatot addig folytatták amig a tojások mind elfogytak .  A másik csapat képviselői ez idő alatt futottak a megadott cél felé s vissza . Valamelyik évben az egyik futó a szakaszi temetőből (6 km) egy fejfával tért meg bizonyitandó, hogy ott járt ( megszidták s vissza kellett vigye azonnal) . Máskor a bélteki fürdő ( 4 km ) adminisztrátora adott pecsétes bizonylatot, vagy az Orbánkápolna ( 3 km dombra fel ) mellett volt egy szelidgesztenye fa ,onnan hoztak ágat stb.
A tojáshajgálás eredményeképpen, nem volt ritka dolog, hogy a záptojás a nézők fején, hátán ,ünnepi ruháján csattant el. Voltak itt is túlkapások. Direkt a tömeg felé irányították a tojászáport, vagy valamelyik haragost premeditáltan vadászták. A fiatal lányok is kaptak a bűzbombákból, sokan sirtak is. Nem ritka volt a tömegpánik, futás a pincék közzé, fák alá, udvarokra, akár keritéseken át is . Jutott a sárga masszából a pincék s a házak falára sőt a pincegátorban békésen uzsonnázó polgárokra  is.
Ha a tojásokat hamarabb elhajgálták mintsem a másik csapat visszatért volna a bizonylattal, akkor a tojásosok megnyerték a fogadást, vagy fordítva. Ilyenkor történhetett meg, hogy a tojáshajgálók, mivel a kémek észrevették a a visszatérő futót, nekiálltak összetaposni a még földön lévő tojásokat, hogy ne veszítsék el a fogadást. Persze ez szabályellenes volt és a bírók büntetését vonta maga után . Az illetőt kizárták a játékból s az ellenfél győzött.
A versengés vége így is úgy is a vesztes csapatkapitány apjának a pincéjében ért véget. Megsütötték a friss tojásokat,hatalmas rántottát készítve belőlük, előkerültek a cigány-zenészek, János, Karcsi, vagy Elemér bandája, húzták a talpalávalót, folyt a bor s reggelig mulattak.

A képen jelenleg (2017 nyara) más szórakozás készül a bélteki vásártéren. Bélteki bor napok !

Valamikor itt tartották a tojáshajgálást !

Dr. Nagy Antal, 2009.04.05

 

 

Szatmári sváb hagyományok

Nach oben